Az utóbbi napokban igen felgyorsultak az események: nyilatkozatok követnek nyilatkozatokat, a PDSZ javaslatait átvevő, esetleg elutasító szervezetek máshogy és másképp magyarázzák, amit mondunk. Éppen ezért az alábbiakban összefoglaljuk, hogy mit akar a PDSZ.
A koronavírus-járvánnyal összefüggésben mi is számtalan nyilatkozatot tettünk már, és mivel egyre gyorsabban zajlanak az események, és egyre több helyen beszélnek a PDSZ követeléseiről úgy, hogy nevezett követelésekre már ráismerni sem lehet, úgy döntöttünk, itt összefoglaljuk céljainkat.
Tehát: mit akar a PDSZ?
Hatékony és nem késedelmes járványügyi intézkedéseket!
Miért kértük? A PDSZ-hez érkező visszajelzések százai tanúskodnak arról, hogy a járványügyi intézkedések megengedhetetlenül sokat késnek, sőt van, ahol meg sem történnek. Az szinte általános, hogy a COVID-jellegű tünetekkel megbetegedő kollégát, esetleg gyerekeket napokig nem tesztelik, így közvetlen kollégáik, tanáraik továbbra is járnak dolgozni, semmilyen intézkedés nem történik. Szinte mindennapos, hogy a karantén elrendelésekor már alig egy-két nap marad a karanténból – ami teljesen megengedhetetlen:
a vírus nem vár addig, amíg megérkezik az utasítás egy budapesti minisztériumi szobából.
A vírust az sem különösebben érdekli, hogy ha nem jelentik a megbetegedést, mert – és ez is egy bejelentésből származik, nem mi találtuk ki! – „közös térben mozgott” csak a pozitív covidos személy – ahol (elvileg) kötelező volt a maszkhasználat. Ilyen és ehhez hasonló esetekkel van tele csordultig a postaládánk.
Ennek köszönhetően számos olyan jól dokumentált esetről tudunk, amikor a tanári karból többen meg is betegedtek. Ez megengedhetetlen.
Mit kértünk? Azt, amit tavasz óta: ha megbetegedés történik az intézményben, egy világos protokoll alapján az intézményvezetés helyi szinten azonnal rendelje el az érintett intézmény, vagy épület karanténját, a rendkívüli szünetet, vagy a digitális munkarendet. Ne kelljen egy hetet várni addig, amíg a vírus elterjed az egész intézményben.
Védőeszközöket!
Miért kértük? Mert a munkáltató kötelezettsége, hogy a biztonságos munkavégzéshez szükséges eszközöket biztosítsa a munkavállalók részére. Ennek ellenére a szerencsésebbek összesen egy-két maszkot kaptak, semmi mást. Holott a csapból is az folyik: a maszkviselés nagy mértékben hozzájárul a járvány terjedésének csökkenéséhez. Mégis,
az oktatási intézmények munkavállalói jellemzően nem részesülnek semmi ilyesmiben – sok helyen azzal indokolva ezt, hogy „úgyis kötelező, hozzátok a magatokét”, vagy, kevésbé szerencsés helyeken, konkrétan igyekeznek megakadályozni ezek használatát is.
Természetesen a fentiek a túlnyomórészt használhatatlan hőmérőkre nem vonatkoznak – a jórészt értelmetlen hőmérőzés elő lett írva az intézmények számára.
Mit kértünk? Minden munkavállalót lássanak el plexi arcvédőkkel, amelyek nélkülözhetetlenek az oktatásban. Osszanak rendszeresen maszkokat, gumikesztyűt, legyen mindenhol kézfertőtlenítő, továbbá kötelezzék a diákokat, gyerekeket is a maszkviselésre.
Azonnali intézményzárást az első tesztek lebonyolításáig!
Ezt az intézkedést most kérjük. Jelenleg ez az egyetlen megoldás annak érdekében, hogy az intézményrendszer tovább működtethető legyen.
MIÉRT KÉRJÜK? Az azonnali zárásra azért van szükség, mert az időben végrehajtott, hatékony járványügyi intézkedések hiánya miatt az intézményrendszer átfertőződött. Fogalmunk sincs arról, hány gyerek, hány pedagógus lehet potenciális hordozó. Számos intézményben annak ellenére sem történt meg a széles körű tesztelés, hogy a munkavállalók jelentős része, akár 10-20 százaléka megbetegedett.
MIT KÉRÜNK? Egyes beszámolókkal ellentétben nem állandó zárást kérünk! A zárást az egészség védelme miatt, ideiglenesen kell elrendelni, azért, hogy az intézményekbe visszaengedettek már ne hordozhassák a vírust, azokat pedig, akiknél kimutatható, karanténba kell küldeni.
Így a zárás két-három hétig tarthatna az egyes intézményeknél, ugyanakkor megalapozná az intézményrendszer további, folyamatos működését, amelyre a gazdaságnak is szüksége van.
Ellenkező esetben, ha nem mérik fel, mi a helyzet az egyes intézményekben, nem tesznek azért, hogy a fertőzés terjedése kordában tartható legyen, néhány héten belül amúgy is magától fog megszűnni az oktatás.
Rendszeres tesztelést!
Miért kértük? A rendszeres tesztelést a PDSZ tavasz óta követeli az intézmények és a dolgozók számára. Az őszi hullám idején azonban egyértelművé vált, hogy a tesztelés hiánya, elégtelensége miatt a munkahelyek egyre kevésbé biztonságosak. A tesztelés nélküli működtetés azt eredményezte, hogy ma már nem lehet tudni, ki beteg, ki potenciális hordozó – és még azokban az intézményekben sem történt általános tesztelés, ahol – adott esetben – a pedagógusok 10-20 százalékát döntötte le a lábáról a betegség.
Cinikus az a kormányzati álláspont, hogy nem járványügyi gócpontok az intézmények, hiszen sem a gyerekekkel, sem a felnőttekkel nem foglalkoznak érdemben a hatóságok.
A tesztelések elmaradása nyilván jól jön a kormányzatnak, hiszen így nehezen bizonyítható, ha valaki a munkahelyén betegedett meg – a 100%-os táppénz helyett így csak 60% jár.
Szintén előnyös a tesztelés elmaradása, hiszen az a statisztikában is sokkal jobban mutat, ha ennyivel kevesebb a beteg pedagógus. Aki viszont a rendszerben dolgozik, az pontosan látja, mi történik: minden intézményben ott a vírus, ahogy azt egyébként Müller Cecília tisztifőorvos is számtalanszor elmondta.
Mit kértünk? Rendszeres, heti vagy kétheti és általános tesztelést, a munkavállalók körében, és az érintett diák- és gyerekcsoportokban is.
A teszteléssel NE várjanak napokat, heteket!
Ez az egészségünket, hozzátartozóink egészségét veszélyezteti! Az Orbán Viktor által beígért rendszeres tesztelés a mai napig nem történt meg – holott a nyár folyamán bőven lett volna idő felkészülni erre is.
A zárás hetei alatt: a kormány végre tegyen hatékony lépéseket a munkavállalók és munkáltatók támogatására!
Miért kértük? Már a tavaszi zárás is hihetetlen nehézségeket rótt a lakosságra.
A kormány azonban nem tett hathatós intézkedéseket a kieső bérek, a gyermekükkel otthonukban maradni kényszerültek támogatására.
Annak ellenére sem teszi ezt, hogy a környező országokban mindez megtörténik, és hogy uniós források is rendelkezésre álltak erre a célra.
Mit kértünk? Akár egy hét kiesés is sokaknak borzasztó tehertétel ezekben az időkben. A kormány ne hagyja magára a munkáltatókat és a munkavállalókat: vadászati kiállítás, olimpiai stadion, belgrádi vasút helyett segítse meg őket abból az uniós támogatásból, ami ezt a célt szolgálja! A gyermekével a járvány alatt otthonmaradásra kényszerülő szülő is minősüljön keresőképtelennek, és a táppénze mellé részesüljön kiegészítő jövedelempótló támogatásban!
A nyitás után ne hibrid, hanem ésszerű oktatást!
Miért kértük? Az, hogy az újranyíló intézményeket negatív tesztek birtokában lehessen újra látogatni, alapvető érdek – és erről már fent írtunk. Az elmúlt hetekben azonban számtalan különböző verzió reppent fel, ezek között a hibrid oktatás volt az egyik olyan megoldás, ami nagyobb figyelmet kapott – érzésünk szerint anélkül, hogy általánosan megértették volna az emberek, milyen áldozatokkal jár annak bevezetése.
Amíg a gazdaság működtetése, a szülők munkába járásának megkönnyítése a fő feladat, addig a hibrid oktatás nem igen jöhet szóba: a hibrid rendszerben ugyanis a tanulócsoportokat megosztják, a csoport egyik fele bizonyos napokon otthonról, digitális rendszerben tanul, a másik fele pedig jelen van, normál tanrend szerint tanul az intézményekben. Ezzel az elképzeléssel több probléma is van:
- a hibrid oktatás nem tudja az intézményben tartani a kicsiket, akikkel különben a szülőknek otthon kell maradniuk, és nem védi megfelelően a felnőtteket és a gyerekeket, legfőképpen a pedagógusokat, akiket a fertőzésveszély mellett túl is terhel;
- az alsósok esetében például az olvasás és írástanulás nehezen elképzelhető digitális eszközökkel, ez a szülő hatékony és folyamatos jelenlétét igényelné, ami még a home office-jellegű szülői munkavégzést is alaposan megnehezítené;
- a megoldás nem számol sem az óvodákkal, sem pedig a digitális oktatásban lemaradó diákokkal;
- a pedagógusok egyszerre kényszerülnek digitális és rendes munkarend szerinti munkára, ami kifejezetten megterhelő, nehezen kivitelezhető – gondoljunk csak arra, hogy a digitális munkarend önmagában mennyi feladattal jár – pláne úgy, hogy a kormányzat vajmi keveset tett a feltételek megteremtésére.
Ezzel szemben a PDSZ javaslata mind a három problémára megoldást nyújt – és nyújtott volna, hiszen nyár óta folyamatosan kértük.
Mit kértünk? Osztott oktatást.
Az a korosztály, amelyik már nem feltétlenül igényli a folyamatos szülői felügyeletet, azaz a felsős és középiskolás diákok, digitális oktatási rendre állnak át.
Az alsósokat a intézmények a fennmaradó területen csoportbontásokkal kisebb csoportokra osztják. A kisebb csoportokat külön oktatják, így a távolságtartási szabályok is betarthatók. Mivel a kisebb gyerekek igénylik az állandó szülői felügyeletet, ez a megoldás a gazdasági szempontokat is lényegesen jobban szem előtt tartja.
Az óvodákban az intézményvezetők automatikusan igazolják azoknak a diákoknak a hiányzásait, ahol a szülő meg tudja oldani a gyermekek felügyeletét. Ez azt jelenti, hogy az állam ideiglenesen felfüggeszti a három évtől érvényes általános óvodalátogatási kötelezettséget. A tapasztalatok szerint a szülők igen nagy része tudná és szeretné is így otthon tartani gyermekét: a fennmaradó helyen kisebb csoportokban jobban működhetnének a védekezés intézkedései is (többszöri kézmosás, kevesebb gyerekre nagyobb légtér, több felügyelő, nagyobb hely az ágyak között, stb.)
Felsősök és középiskolások: fokozatos nyitást!
Miért kértük? Mivel a sokat ismételgetett alapvető szempont a gazdaság működőképességének fenntartása, egyértelmű: a legfontosabb prioritás a kicsik, az alsósok mielőbbi visszaengedése, továbbá az ezeket a gyerekeket kiszolgáló rendszer mind hosszabb, üzembiztos müködtetése.
Mit kértünk? A felsősök és a középiskolások számára is megterhelő, pszichológiailag is a közösségből történő távollét – éppen ezért folyamatosan vizsgálni kell a lehetőségét annak, hogy a járványhelyzet mérséklődésével lassan és fokozatosan visszaintegráljuk őket a közösségbe.
Első körben osztályirándulásokon találkozhatnának akár gyakrabban is, majd, ha a helyzet engedi, fokozatosan újranyílhatnak számukra is az intézmények. Mindezt kimondottan óvatosan és adatalapon, azaz a teszteredmények és az aktuális járványhelyzet ismeretében szabad megtenni – különben a legkisebbek folyamatos ellátását veszélyeztetik.
Adatnyilvánosságot!
Miért kértük? Mert az intézményi járványadatok nyilvánossága nélkül
- Nincs lehetősége sem a szülőnek, sem a munkavállalónak arra, hogy informált döntést hozzon arról, hogy egy adott intézmény látogatása – élethelyzete szempontjából – célszerű és biztonságos-e. Ezek az adatok nyilvánosak, megismerésükhöz jogunk van.
- Mert elhallgatásukkal megnehezítik a munkavállalóknak a foglalkozási megbetegedésére járó 100%-os táppénz igénybevételét.
- Mert az adatok szándékos elhallgatása akár munkakörben elkövetett szándékos veszélyeztetésnek is minősülhet.
- Mert minden fenti intézkedés alapfeltétele a transzparens, őszinte és átlátható, jóhiszemű kormányzás, amelyben ezek az adatok nyilvánosak. Ezek nélkül nem ellenőrizhető az állam, nincsenek viszonyítási alapok és mindenki a központra, továbbá annak akár hetes késésekkel bekövetkező döntéseire vár. Sokszorosan bebizonyosodott: ez nem járható út.
Mit kértünk? Az állam hagyjon fel azzal a gyakorlattal, hogy elhallgatja az oktatási intézmények járványban érintett létszámadatait. Nem megoldás, hogy a sokadik felszólításunkra mindösszesen annyi történt, hogy eltüntették a karantén alatt lévő intézmények menüpontot az oldalról. Napi bontásban tegye közzé a koronavirus.gov.hu oldalon a következőket:
- Az érintett intézmények névsorát,
- Az érintett intézményekben megbetegedettek létszámát, százalékos arányukat az intézmény létszámához képest,
- A foganatosított intézkedéseket.
100%-os táppénzt a foglalkozási megbetegedések után!
Miért kértük? Erre egyszerű a válasz: mert jár, és mert megígérték. Annak ellenére sem kapjuk meg ezt, hogy Kásler miniszter is nyilvánosan bejelentette.
Hátborzongatóan hasonló az eljárás az egészségügyi dolgozókkal is, az indoklások pedig már-már kafkaiak: az egészségügyi dolgozók azért nem kapják meg, mert a gyerek vitte haza nekik az iskolából, az oktatásban dolgozók pedig azért, mert nem bizonyítható, hogy a járvány jelen van az intézményekben (lásd az Adatnyilvánosság pontot).
Mit kértünk? Minden kollégának, aki az oktatásban, óvodákban, nevelési tanácsadókban, stb. dolgozik fizessék ki a 100%-os táppénzt, ezen ne spóroljanak – ez ugyanis nem csak jogszabályellenes, de ízléstelen is!
Számolják el és fizessék ki a túlórákat!
Miért kértük? Eleve nonszensz, hogy az oktatásban az állam úgy érzi, neki ellentételezés nélkül jár a munkavállalók saját ideje, ha épp úgy van rá szükség. Tovább súlyosbítja a helyzetet, hogy a járványügyi vészhelyzet során is hatalmasat nőttek az amúgy is aránytalan munkaterhek.
A legtöbb intézményben el sem számolják, nem adminisztrálják a túlórákat – ami elfogadhatatlan, és jogellenes is. Emellett a kormány szerint gócpontnak nem számító intézményekben annyira megnövekedtek a hiányzások, hogy az eseti helyettesítések mindennaposakká váltak.
Ez hihetetlen teher a munkavállalókon, akik messze teherbírásukon fölül teljesítenek már most is.
Mit kértünk? Kötelezzék az intézményeket a túlórák pontos adminisztrációjára! Fizessék ki azokat!
Fizessenek költségtérítést a felmerülő kiadások után, továbbá prémiumot vagy veszélyességi pótlékot!
Miért kértük? Mert felmérésünk szerint a digitális munkarend aránytalan költségnövekedést okozott a pedagógusok körében.
A digitális munkarenddel kapcsolatos költségeket saját zsebből fizették a pedagógusok, akik csak a tavaszi digitális munkarend során átlagosan 51 524 forintot költöttek saját zsebből az ezzel kapcsolatos feladatok megvalósítására.
Az ügyben számtalan ködösítés és nyilatkozat hangzott már el kormányzati oldalról – Kásler miniszter is ígért „jutalmat” a pedagógusoknak, amiről persze rövid úton derült ki, hogy nem jutalom, hanem egy extra feladatokért járó díjazás, no és nem is félmillió, hanem annak csak nettó része.
Mit kértünk? A kormány kompenzálja a pedagógusokat a költségeikért! Emellett vezessen be pótlékot a megnövekedett munkaterhek és a körülmények kompenzálására!
Igazolják az intézményvezetők a hiányzásokat!
Miért kértük? A hatályos jogszabályok szerint a gyermek hiányzásáról szóló szülői igazolást az intézményvezető alapos indokkal el kell fogadja – mérlegelési lehetősége nincs. Az az indok – ahogy korábban is írtuk –, hogy pandémia van a világban, nehezen nevezhető nem alaposnak. Ennek ellenére igen csak sajnálatos, hogy az intézményvezetők egy jelentős része nem partner ebben.
Szülők tömegei keresték a PDSZ-t azzal, hogy az óvodavezető nem igazolja nekik a hiányzást, amikor a járványra, mint alapos indokra hivatkozva kérték ezt. Olyan esetekről is tudunk, amikor beteg nagyszülő, daganatos beteg vagy újszülött mellől is bejárásra kötelezte volna a vezető a szülőt.
Ez az eljárás már csak azért is logikátlan, mert a felszabaduló helyen jobban elkülöníthetők a gyerekek, csökken a járványveszély.
Az iskolás korú diákoknál ráadásul ott az a fenyegető veszély is, hogy ha igazolja is a hiányzást a vezető, osztályozó vizsgára kényszerítik a diákot, mert nem engedik, hogy otthonról teljesítse a követelményeket, még akkor sem, ha erre lehetősége is volna.
Mit kértünk? Hogy az intézményvezetők – a vonatkozó jogszabály szellemében – fogadják el a szülői igazolásokat, és ezekkel kapcsolatban jóhiszeműen és segítően járjanak el, hiszen ez nem csak alapvető érdekük, de annak polgári és büntetőjogi következményeivel is számolniuk kell, ha elutasításukat követően a kérelmező gyermeke vagy hozzátartozója az elutasítás következményeképpen megfertőződik.
Fizessék ki a tesztelés költségeit azoknak a kollégáknak, akik saját zsebből voltak kénytelenek teszteltetni magukat!
Miért kértük? A helyzet teljes abszurditására jellemző ezeknek az ilyen típusú megkereséseknek a magas száma: sokan írtak ugyanis nekünk abban az ügyben, hogy mit tehetnének, ha betegségük és tipikus tüneteik ellenére sem történt állami tesztelés, és végül saját maguk, saját pénzből végeztették el azt. A tesztelés a rendszer, a rendszer zavartalan működése és a rendszert fenntartó állam alapvető érdeke.
Egészen megdöbbentő már az is, hogy nem történnek meg a tesztelések (ahogy fent írtuk, ezzel nyilván spórol az állam a 100%-os táppénzeken), de az még inkább, amikor a kollégák saját zsebből kénytelenek fedezni ezeket a költségeket.
Mit kértünk? Fizessék ki a tesztelés költségeit az azt saját zsebből elvégeztető munkavállalók számára!
[frame]
Ne törődj bele! Igenis vannak jogaid! Csatlakozz hozzánk, és harcoljunk egy normálisabb oktatásért!
Az alábbi űrlap kitöltésével csatlakozz a PDSZ-hez, és harcolj velünk! Havonta egy hamburgermenü áráért biztosítsd segítsd a munkánkat, és biztosítsd a hátteredet arra az esetre, ha téged is jogsértések érnének!
[/frame]
