Egy Facebook-videó és egy rövid interjú a Népszavában – most épp Rétvári és Maruzsa urakra lett osztva a pofozógépszerep.
Nevetséges hazugságcunamival próbálja meggyőzni az érintetteket a kormány. A pedagógusok hülyék, nem érdemelnek pénzt, már rég megkapták a pénzt, mindig mást kérnek, bezzeg a kormány. Magyarország előremegy, nem hátra. Az alábbiakban elemezzük a Rétvári Bence videójában és Maruzsa Zoltán Népszavában megjelent interjújában megfogalmazott a tarthatatlan állításokat. Rétvári videója december 20-án került ki a Facebookra, míg Maruzsa interjúja másnap reggel jelent meg – feltételezzük, hogy szintén 20-án készülhetett.
Nem hiszi…
Maruzsa államtitkár megállapítása talán a legmeghökkentőbb, éppen váratlan őszintesége okán. Figyeljük csak meg azt a magabiztos kijelentést, amit arra a felvetésre tesz, hogy mi lesz, ha a pár százalék oltatlan pedagógus kiesése miatt összeomolik a közoktatás:
„Nem szeretnék jóslásokba bocsátkozni, de nem hiszem, hogy össze fog omlani a rendszer.”
A Titanicon közvetlenül a jéghegy után hangozhatott el utoljára ennyire meggyőző mondat. Nem csoda, hogy a közoktatásért felelős államtitkár ennyire bizonytalan. Maga is látja, még ha nem is mondhatja ki, hogy igazából hatalmas baj van: ha már pár százalék oltatlan pedagógus kiesése is be tudja dönteni a rendszert, ott valóban elérkeztünk a falig. Itt már nincs tartalék, itt már nincs bevethető extra – a nyomorúságos bérek, a megalázó munkakörülmények miatt gyakorlatilag kiürült a közoktatás. Ezt ismeri el a közoktatás irányítója akkor, amikor „nem szeretne jóslásokba bocsátkozni”. És ezért érdeke a kormánynak is, hogy félremagyarázza a szakszervezetek mondandóját erről azzal, hogy „csak az oltást támadják” – addig sem a lényegről beszélünk.
A PDSZ folyamatban lévő felmérésének részeredményei bizonyítják, hogy Maruzsa Zoltán bizony jól is teszi, hogy nem bocsátkozik jóslásokba:
az oltatlan pedagógusok kiesése miatti tanórákat túlnyomórészt nem külső helyettesítéssel, hanem az amúgy is végletekig leterhelt kollégák közötti szétosztással próbálják orvosolni az intézmények – és jellemzően természetesen ingyen, a túlórák adminisztrálása, kifizetése nélkül.
[frame]
Segíts nekünk adatokkal! Mi történik az oltatlan pedagógusokkal? Hogyan oldják meg a helyettesítésüket?
Mivel a kormányzattól nem várható, hogy közzétennék ezeket a közérdekű információkat, csak rátok tudunk támaszkodni. Mondd el ebben a kérdőívben, mi a helyzet a ti intézményetekben!
[/frame]
Azaz a rendszer a kormány szerint nem tud összeomlani, hiszen a törmélékkupac, ami egykor a közoktatás volt, most is ott áll – pont az nem látható, ahogy zuhannak a gerendák, záporoznak a téglák. Nem látszik a porfelhő. Persze Maruzsa államtitkár pontosan tudja, hogy nem jó ötlet jóslásokba bocsátkozni egy esetleges összeomlásról. És ez bizony ki is csúszik a száján, ha nem figyel oda.
És ha már nincs mit mondani, marad a vagdalkozás, sárdobálás, gyűlöletkeltés, a másik fél álláspontjának kardcsörtetéssel való elnyomása. Ebbe a sorba illeszkedik az is, ahogy egy interjún belül ismeri el az államtitkár, hogy a pedagógusok között gyakorlatilag alig pár százaléknyi oltatlan akad (most valamiért nem meri kiejteni a 92% feletti oltottságról szóló adatot, mivel nem illik a narratívába), illetve jelenti ki, hogy
„Nem vagyunk abban a helyzetben, hogy megengedhessük, hogy oltatlan pedagógusok tömegei tanítsanak az iskolákban. Sok emberrel találkoznak, gyerekekkel szülőkkel, nagyszülőkkel. Ahol sokan oltatlanok, ott ráadásul osztályokat kell zárni, mert kidőlhet a tantestület.”
Azaz ebből is világos, hogy a legátoltottabb ágazatban csupa felelőtlen, oltatlan dolgozik, „oltatlan pedagógusok tömegei”, egészen pontosan. Hát megérdemelnék ezek ezt a béremelést, őszintén?!
[frame]
Breaking: a miniszter felmentést adhat az oltatlan pedagógusnak
2021. 12. 21, 16:12: Úgy tűnik, mégis recsegnek a gerendák: már épp közzétettük volna cikkünket, amikor megjelent az EMMI sajtóközleménye. Amellett, hogy ez is megismétli az oltatlan pedagógushordákról szóló hiszterizáló célú félmondatot, kiderül, hogy az EMMI-ben is hasonlóan működhetnek a számok, mint a PDSZ-nél:
- A miniszter felmentést adhat a fizetés nélküli szabadság alól – nyilván ott, ahol végképp megoldhatatlan a pedagógusok pótlása.
- Miniszteri határozat alapján a tanítási év biztonságos megszervezése érdekében az óraadók és a mesterpedagógusok heti óraszáma 20 órára emelhető, a 2022-es esztendőben ugyanakkor óraadóként csak oltott, vagy az oltás alól mentesítő orvosi szakvéleménnyel rendelkező személlyel létesíthető új jogviszony.
- A közlemény szerint az oltatlan pedagógusok január 3-tól fizetés nélküli szabadságon lesznek és kész. Ez persze nem igaz, mert a munkavégzés alóli felmentés miatt halasztódhat ez a dátum – erről bővebben itt írtunk.
A fentiek tehát azt támasztják alá, hogy a kormány saját rágalomhadjáratától függetlenül ugyanarra a következtetésre jutott, mint amiről mi beszélünk hetek óta: ha nem tesznek valamit, a pár százalék oltatlan pedagógus kiesésével összeomolhat a rendszer.
Ami egyben bizonyíték arra is, amit mondunk: nincs elég pedagógus, mert borzasztóak a körülmények, a bérezés, a túlórák. Jó lenne, ha a kormány is belátná ezt!
[/frame]
Rétvári Bence államtitkár aztán saját Facebook-videójában széles mosollyal számol be arról, hogy
„Újabb tíz százalékot ad a pedagógusoknak a kormány januártól”.
Rétfalvi államtitkár nyomán ezzel a címmel számolt be a nem létező „béremelésről” az index.
„Nem ez az első béremelés, hiszen a tavalyi évben is a járvány ellenére már volt egy 10 százalékos béremelés, és az első csoport, akik számára a kormány egy nagyobb léptékű béremelést indított, szintén a pedagógusok voltak, amikor egy több év alatti, 50 százalékos béremelést hajtottunk végre.”
Ugyanezt a csúsztatást mondja fel Maruzsa Zoltán államtitár a Népszavának adott interjújában:
„A pedagógusok voltak egyébként az elsők, akiknél átfogó béremelést hajtott végre a kormány, majd legutóbb 2020-ban kaptak egy 10 százalékos emelést. További lépések következnek, most látjuk, meddig nyújtózkodhatunk, jelenleg egy 10 százalékos béremelésre van lehetőség, amire január 1-jétől sort is kerítünk.”
Tegyük egy pillanatra félre, hogy eleve milyen rettenetes az a gondolat egy vezető politikustól, hogy valahol létezik egy nyomorúságos béremelési sor, ahol vannak „elsők”, meg „másodikok”, hogy a kormány nem a közszféra béreinek vásárlóértékét kívánja megőrizni és fejleszteni, hanem sorba állítja az ott dolgozókat. Fontos leszögeznünk:
senki nem kapott 10 százalékos béremelést, csak egy 9,1 százalékos pótlékemelést, ami az inflációhoz képest is elenyésző.
Természetesen az 50 százalékos béremelés is nevetséges állítás. Ha 10 év alatt valóban 50%-os emelést „hajtanának végre”, azzal nem igazán dicsekedni kellene: hiszen az évente nem lenne több, mint 5% (bárcsak igaz lenne). Mindeközben ennél lényegesen nagyobb mértékben emelkedett a minimálbér is, ami alaposan hozzájárult az oktatásban dolgozók béreinek teljes leamortizálódásához. Ahhoz egészen pontosan, hogy ma már egy 8 éve a pályán lévő, egyetemi végzettségű pedagógus is kevesebbet keresne a bértábla szerint, mint egy kezdő szakmunkás.
Rétvári mindeközben csak számokkal dobálózik, legalábbis olyanokkal, amik reményei szerint egy közembernek soknak tűnhetnek. „Ötven százalék!” „1000 milliárd!” Magas számok! Még magasabb számok!
[frame]
Mi az igazság az 50%-os béremelés mítoszával kapcsolatban?
2012-ben lépett hatályba a köznevelési törvény. Érdekes módon ennek bérről szóló része nem lépett hatályba azonnal – csak egy évvel később. Ekkor az eredeti törvényben az illetményeket minimálbérhez kötötték, és végzettségtől függően a minimálbér 120%-a (középfokú végzettségű dolgozóknak), 180%-a (főiskolai végzettségűeknek) és 200%-a (egyetemi végzettségűeknek) lett volna az illetményalap. Csakhogy,
mire hatályba lépett a törvénynek ez a rendelkezése, már drasztikusan csökkentették is a fenti százalékokat.
Ezeket aztán fokozatosan, négy év alatt emelték fel az eredetileg meghatározott szintre, ráadásul úgy, hogy az utolsó részt nem is kapta meg mindenki, mert azt differenciálásra használhatja fel az igazgató, ha helyben elfogadott, ún. kompetenciaalapú értékelési rendszere van az intézménynek.
Eközben újra megvágták a béreket azzal, hogy 2015-től elválasztották a rendszert a minimálbértől, és a vetítési alap azóta is a 2014-es minimálbér. Ez eredményezi azt, hogy
az eredetileg elfogadott – tényleg átfogónak nevezhető, ám soha be nem vezetett – rendszerhez képest 90-95%-os a bérelmaradás 2022 januárjától.
[/frame]
Miért nincsenek tesztek? Miért nincsnek járványügyi intézkedések?
A Népszava felteszi azt a kérdést is, hogy mi az akadálya annak, hogy – osztrák mintára – rendszeresen szűrjék a dolgozókat? Ez egy fontos kérdés: a PDSZ is azt szorgalmazta, hogy a pedagógusok fizetés nélküli szabadságra küldése helyett inkább a rendszeres tesztelésre kellene helyezni a hangsúlyt, így talán megúszható lenne az a katasztrófa, ami a közoktatást sújtja a kieső pedagógusok miatt.
Maruzsa válasza abszurd: a román kormány vakcinabeszerzésétől az „osztrák példáig” mindent hallunk, hogy mennyire nem sikeresek ezek az országok, csak mi vagyunk villamos. Viszont feltűnő, hogy egyetlen ésszerű érv sem hangzik el –
Maruzsa nyilván nem mondhatja ki, bár céloz arra, amit nem szabad kimondani: a kormány egyszerűen nem kíván erőforrásokat áldozni a tesztelésre.
Azt állítja, hogy csak invazív eszközök léteznek a tesztelésre – ez sem igaz, csak persze a noninvazív, úgynevezett „nyalókatesztekre” is költeni kellene. Ezeket naponta használják a közoktatásban például Svájcban és Németországban. Meglepő: működik.
Maruzsa arra sem tud igazán értelmes választ adni, miért nem engedi az oktatásirányítás, hogy az intézményvezető helyben dönthessen arról, helyi mérlegelés alapján, elrendeli-e a digitális munkarendet, vagy sem. Sőt, állítása szerint a központosított rendszer rettenetesen jól működik: mint mondja, 24 órán belül „megszületnek a tanügyi döntések”.
Akkor is érthetetlen volna, hogy miért gondolja az államtitkár, hogy egy 24 órán belül megszülető döntés jobb, mint az 1 órán belül megszülető döntés, amit az intézmény maga hozhat meg (ráadásul a helyi sajátosságok, körülmények mérlegelésével), ha nem tudnánk a hozzánk érkező visszajelzések és saját felmérésünk alapján:
24 óránál sokkal többet késnek a járványügyi döntések.
Már-már szánalmas, ahogy a felelős államtitkárok mellébeszélnek
A fentiekből világos, hogy a pénzt az oktatásból, de a járványügyi védekezésből is mind jobban kivonó kormány előtt nincs más út, mint a hazugság. Ez a legbiztosabb – hiszen a mérhetetlen kormányzati médiabirodalmon keresztül még a legképtelenebb dolgokat is el lehet adni.
Maruzsa maga is tudja, hogy a mondatai – nem lehet máshogy fogalmazni – szemenszedett hazugságok:
„A helyzetet nem könnyíti meg, hogy a követelések is gyakran változnak, vagy éppen újabbat hoztak be. Amikor megfogalmazzák októberben, hogy szeptember elsejétől mit módosítson a kormány, már nehéz visszamenőlegesen intézkedéseket hozni.”
Ezzel szemben az igazság a következő:
1 Egyik követelés sem változott, mióta leadtuk őket, és elkezdtük a tárgyalásokat. Az eredeti négy követelés szóról-szóra ugyanaz.
2 Egy követeléssel egészült ki a négypontos lista – a többesszám alkalmazása tehát retorikai túlzásnak is sok.
3 Maruzsa úgy csinál, mintha először szerzett volna tudomást a követelésekről, és jaj, bárcsak előbb hallott volna róluk, októberben ez már nem fog menni. Elfelejti tán, hogy milyen szorgalmasan ekézett bennünket ugyanezen követeléseink miatt az elmúlt években – elfelejti például, hogy dühösen Vörös Hadsereg Frakciónak nevezte a szakszervezetünket?
Sajnos, Rétvári sem marad le:
„A gazdaság többletteljesítménye az, ami megalapozza ezeknek a béremeléseknek a fedezetét” – utal a pedagógusok nem létező béremelésére. Amiből persze értenünk kell, hogy az oktatás az egy kolonc, egy nyűg, hibbant hobbisták gyülekezete – hát örvendezzen, ha jól teljesít a gazdaság, akkor talán majd kapnak egy kis pénzt a rögeszméikre.
Rétvári ostobasága nem csak azért kiemelkedő, mert nem ismeri fel azt a megcáfolhatatlan alapvetést, hogy a gazdaság jó teljesítménye és a jó minőségű oktatás között egyenes kapcsolat van. Rétvárinak ezzel a gondolatával sikerült arcon csapnia minden oktatásban dolgozót.
És ha ez nem lenne elég, közel 12 évvel a kormányváltás után Rétvári magvas gondolatait elmúltnyolcévezéssel zárja. Örülhetnénk inkább, hiszen akkor, mondja, minden sokkal rosszabb volt.
Ez aztán az érv, államtitkár úr!
Hogyan tovább?
A fentiekből is teljesen világos: a kormány megbízhatatlan. Ezt a tulajdonságát már számtalan esetben bizonyította: a vetítési alap befagyasztásától kezdve a mértéktelen mennyiségű mellébeszélésen, ferdítésen át addig, hogy Maruzsa államtitkár inkább nem meri megjósolni, hogy nem omlik össze a rendszer, vagy hogy Rétvári szerint az oktatás alapvetően csak egy kolonc.
A fentiek miatt egyértelmű, hogy mi a feladatunk: ha kell, akkor határozatlan idejű sztrájkkal, de el kell érjük a követelésinkben megfogalmazottakat. Helyre kell állítanunk mind az oktatás, mind a saját méltóságunkat. Készüljünk január 31-re és március 16-ra!
[frame]
Feliratkoztál már a sztrájkügyi riadóláncra?
Csak akkor lesz hatékony a közelgő sztrájk, ha a szervezők minél könnyebben el tudják érni a sztrájkolókat! Ezért iratkozz fel most a riadóláncra:
[/frame]
MOST lépj be a PDSZ-be, ha nem akarod, hogy átlépjenek rajtad!
A munkavállalói jogainkat kemény harcokban tudjuk csak elérni, és kizárólag akkor, ha sokan álltok mögöttünk. Ha nem vagyunk elegen, nem lesz elegendő a fizetésünk, nem lesznek emberi munkakörülményeink – viszont lehet rettegni a munkahelyeken csöndben, behúzott farokkal.
Nem! Nem repül a szádba a sült galamb, legalább ennyit neked is meg kell tenned saját magadért!
Lépj be ma, itt:
