Tóth Endre és a Momentum-frakció meghívásának köszönhetően a november 2-ára szervezett parlamenti vitanap egy része a diákok, a szülők és a pedagógusok képviselőinek jelenlétében zajott. A Ne dolgozz ingyen! munkatársa is ott volt a karzaton, alább olvasható, milyen tanulságokkal lettünk gazdagabbak.
Az teljesen természetes, hogy az ország egyik legfontosabb és legszebb épületébe nem lehet csak úgy bejutni. A jelenleg érvényben lévő házszabályok azonban bőven túlmutatnak a józan biztonsági megfontolásokon, sokkal inkább azt szolgálják, hogy semmilyen államilag ellenőrizetlen információ ne kerüljön ki onnan.
Aki nézett parlamenti közvetítéseket az ezredforduló környékén, még emlékezhet a folyosókon lesben álló újságírókra és a patkón körben elhelyezkedő forgatóstábok hadára. Nos, ez a nyüzsgés már jó ideje a múlté, helyette kongó folyosók, az ülésteremben pedig néhány gondosan kiválasztott kamera fogadja az oda látogatót. Útóbbiak gondosan úgy elhelyezve, hogy még véletlenül se látszódjék, a foghíjasan elhelyezkedő képviselők mivel múlatják az időt, miközben a magyar közoktatás kérdései vannak terítéken.
Mindeközben a karzatra látogatók mindössze félórára részesülhetnek az élményben, miután mindenüket letették a ruhatárban, még egy korty vizet sem vihetnek magukkal, telefonról vagy bármilyen elektromos eszközről pedig pláne szó sem lehet. Nehogy már az egyszeri adófizető állampolgár megörökíthesse, mi zajlik az ő adóforintjaiból fenntartott Országházban. Azért még van hova fejlődni, saját szemünkkel láttuk ugyanis, hogy valaki notesszel és tollal ült le a karzaton, és egyelőre az emberi memória törlése sem megoldott, így mi is megoszthatjuk a kedves olvasóval, mit láttunk és hallottunk röpke ott tartózkodásunk alatt.
A karzaton véleménnyilvánítás minden formája szigorúan tilos, olyannyira, hogy a PDSZ egyik aktivistájának be kellett gombolnia magán a kockás inget, mert nem átallotta az alábbi kérdést viselni a pólóján:
Hírek Meseországból
Tulajdonképpen kiábrándítóan nem hozott semmi újat egyik államtitkár beszéde sem. Rétvári Bence és Maruzsa Zoltán egyaránt a megszokott bullshitgenerátort pörgette: csak azért nem értük még el a Kánaánt, mert a baloldal Brüsszellel karöltve elállja az utat, a magyar közoktatás pedig nem hogy nincs válságban, de egyenesen a fejlett világ élvonalában vagyunk. Maruzsa Zoltán ügyesen mazsolázta ki az elmúlt közel másfél évtized mérési statisztikáiból azokat az adatokat, amelyek hangyányi emelkedéssel szakítják meg a folyamatosan romló tendenciát, de aki ezeket az éveket e sorok írójához hasonlóan osztályteremben töltötte, és hónapok óta maga viszi be munkahelyére a vécépapírt, az a saját bőrén tapasztalta meg a magyar oktatás módszeres elzüllesztését, azt nem lehet megetetni egy-két számsorral.
De még ha el is hisszük, hogy minden ennyire büfé, akkor is jogos a kérdés, amit Csermák Tibor PDSZ OV-tag vetett fel Maruzsa Zoltán szavainak hatására: Hol marad a jutalom? A minisztériumtól a tankerületekig mindenütt azt látjuk, hogy busás jutalom jár a jó teljesítményekért. Nem kéne az ezek szerint csúcsteljesítményt nyújtó pedagógusokat is elismerni végre?
A kérdés persze költői marad, hiszen mindannyian (az államtitkár urak is) pontosan tudjuk, hogy a magyar pedagógusok, óvodapedagógusok, gyógypedagógusok, segítő munkatársak, iskolapszichológusok és szakszolgálati dolgozók többsége a túlélésért küzd. A magyar oktatásban dolgozók a szülőkkel és a diákokkal együtt egyre hangosabban követelik, hogy biztosítsák számukra az emberhez méltó fizetést és a megfelelő munkakörülményeket.
Mindenképp értékelendő a Momentum Mozgalom parlamenti frakciójának azon törekvése, hogy az ülésterembe vigye a sok tízezer érintett hangját.
Erős gesztus, hogy határozati javaslatként nyújtották be az elmúlt hónapok tiltakozásai során megfogalmazott követeléseket, és hogy lehetővé tették, kockás ingben a helyszínen ülve hallgathassuk végig, amint Orosz Anna felolvassa azokat a kormány jelen lévő képviselőinek. Tóth Endre és Szabó Szabolcs beszédében egyaránt felhívta azokra az égető problémákra a figyelmet, melyeknek megoldásáért ezeken a hasábokon is nap mint nap küzdünk.
Utóbbi beszéde után el kellett hagynunk a karzatot, de a vitanap folytatódott tovább. Ahogyan a mi harcunk is. Nem állunk meg, sztrájkolunk, demonstrálunk, vitázunk, de mindenekelőtt november 7-én újra leülünk a kormány képviselőivel, hogy egy újabb sztrájktárgyaláson igyekezzünk kikényszeríteni követeléseink teljesítését.
Lépj be a PDSZ-be!
Ne feledd: a szakszervezeti tagság nem szotyiért és karácsonyi ajándékcsomagért fontos! Hanem azért, hogy a jogászaink megvédjenek, eljárjanak a nevedben, ha jogsértés ér. És azért, hogy a mindenkori kormánnyal szemben hatékonyan képviselhessük az érdekeidet! Ha nem vagyunk elegen, akkor sehol sem vagyunk!
Havi egy gyorséttermi menü árával bebiztosíthatod, hogy mindig legyen, aki kiáll az érdekeidért!
Támogasd a PDSZ-t!
Segíts nekünk, hogy folytathassuk! Nélküled nincs támogatás a sztrájkoló, engedetlenkedő munkatársaknak! Nélküled nem tudjuk annyi emberhez eljuttatni a fontos információkat! Nem tudjuk megírni az anyagokat, leforgatni a videókat, hirdetni őket a Facebookon! Nélküled nem megy! Támogasd a PDSZ-t, a sztrájkfolyamat katalizátorát itt:
[/frame]
