Visszatérés egy letűnt korba: indul a technikusi szintű óvodai nevelői képzés

A PDSZ véleményét közöljük a szakképzési törvény végrehajtási rendeletének módosításáról. Ebbe csempészték be az „óvodai nevelő” középfokú képzést. A magyar közoktatás egyik leginkább előremutató lépése volt a főiskolai szintű óvodapedagógusképzés bevezetése. A jelenlegi kormány most ezt veri szét ahelyett, hogy a szakemberhiányt béremeléssel, a munkaterhek csökkentésével és azzal javítaná, hogy a pedagóguspályát vonzóvá tenné olyan módon, hogy autonómiát ad a pedagógusközösségeknek, felnőtt értelmiséginek tekintené a pályán dolgozókat az oktatás-nevelés minden szintjén. Ezzel szemben a magyar kormány szankcionál és visszavezeti a magyar közoktatást a középkorba.

A szakképzési törvény végrehajtási rendelete ITT olvasható.

Az 1. számú melléklet ezzel a képzéssel egészül ki:

A PDSZ véleménye a szakképzésben lezajlott átalakítás utólagos hatásvizsgálatából adódó kormányrendelet-módosításokról

A PDSZ szakmai tekintetben nagyon aggályosnak tartja az óvodai nevelői képzés bevezetését. Amennyiben ez a képzés oktató-nevelő munkát közvetlenül segítő munkakör ellátására képesít, ezt a képzés elnevezésében is világossá kellene tenni, nehogy bárkiben is az a gondolat merüljön fel, hogy ezzel voltaképpen a korábbi középfokú óvónői szakképesítésre irányuló képzés térne vissza. A szakemberhiányt nem azzal kell megoldani, hogy az óvodapedagógus-munkakör ellátására előírt képesítés szintjét leszállítják, hanem a magasan kvalifikált szakemberek anyagi és erkölcsi megbecsülését állítják helyre, valamint munkaterhelésüket csökkentik. Ez az óvodapedagógus-szakma vonzóvá tételének alapfeltétele.

Osztjuk dr. Golyán Szilvia egyetemi docens szakmai véleményét a bevezetendő óvodai nevelői képzésről.

Ebben többek közt kifejti:

„1. A koragyermekkori nevelés hazai és nemzetközi kutatási eredményei, valamint az Európai Unió szakmai és oktatáspolitikai anyagai egyértelműek és egységesek abban, hogy az óvodai nevelés alapozza meg a személyiségfejlesztést és a tanulási készséget, egyben esélyteremtő, hátránykompenzáló, tehetségígéretet támogató nevelési színtér. Ezzel függ össze, hogy a nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC törvény értelmében Magyarországon 3 éves korból kötelező az óvodai nevelésben való részvétel.

2. Szakmai, pedagógusi feladatra a 21. században nem lehet középszinten felkészülni. Az óvodákban a 21. századi óvodás korú gyermekek harmonikus, optimális személyiségfejlődésének támogatását és az alapkészségek fejlesztését a fókuszba helyező, a kor kihívásaira – például a korai intervencióra, a digitalizáció térnyerésére, a nevelési krízishelyzetekre, a családokkal, szakszolgálati és egyéb segítő szakemberekkel való együttműködésre, a sajátos nevelési igényű gyermekek együttnevelésére, a differenciált bánásmód elvét érvényesítő módszertani kultúra alkalmazására – is szakszerűen reagáló, a megváltozott világhoz alkalmazkodni képes felnőttekre van szükség. A felsőfokú óvodapedagógus-képzés méltánytalanul alulfinanszírozott, a képzők a legalacsonyabb képzési normatívát kapják, ezen sürgősen változtatni kell.

3. A pedagógiai munkatárs középszintű képzés támogatható, valamint az oktatási szakasszisztens is, de ez utóbbi kizárólag felsőoktatási szakképzésben és szigorúan a pedagógusképző intézményekhez rendelten. Mindezzel összefüggésben a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 4. számú mellékletében és a köznevelési intézmények vonatkozásában is egyértelművé kell tenni, hogy hány fő után biztosítható a pedagógiai munkatárs/oktatási szakasszisztens alkalmazása, illetve a munkatárs/szakasszisztens ellátható feladatkörét is meg kell határozni.

Óvodai nevelő képzés létesítésére nincs szükség. A fentiekből egyértelműen levezethető, hogy a pedagógus a gyermeket, tanulót nevelő értelmiségi szakember és nem szakmunkás, nem lehet pedagógust technikumi rendszerben, duális formában képezni. Nem indokolt az óvodapedagógus-képzés szerkezeti átalakítása.”

A tervezet további rendelkezéseiről: 

Az Szkr. 135. §-a, amely szerint „135. § (1) Az oktató – a szakképző intézmény szervezeti és működési szabályzatában meghatározottak szerint – a tanítási évre vetített munkaidőkerete nyolcvan százalékát (a továbbiakban: kötött munkaidő) az igazgató által meghatározott feladatok ellátásával köteles tölteni, amelybe bele kell számítani
a) a kötött munkaidő hetven százalékában, osztályfőnök esetében hatvanöt százalékában a foglalkozások és
b) a kötelező foglalkozásnak nem minősülő, a szakmai oktatással összefüggésben elrendelhető egyéb feladatok időtartamát. A munkaidő fennmaradó részében az oktató munkaideje beosztását vagy felhasználását önmaga határozza meg.
(2) Az igazgató a kötött munkaidőben ellátandó feladatok elosztásánál biztosítja az arányos és egyenletes feladatelosztást az oktatók között. Az oktató havi tizenhat foglalkozásnál több eseti helyettesítésre nem kötelezhető. A be nem töltött munkakörbe tartozó feladatot és a tartósan távollévő oktató helyettesítését az oktató külön megállapodással láthatja el. Külön megállapodás köthető a szakmai képzésben az (1) bekezdés a) pontjában meghatározott időkeretet meghaladó foglalkozások ellátására is.” 

a következő (2a) bekezdéssel egészül ki: „(2a) Az (1) bekezdés a) pontja szerinti rész munkaidő-nyilvántartásának a foglalkozás regisztrációs és tanulmányi alaprendszerben való rögzítése minősül. Az (1) bekezdés b) pontja szerinti részmunkaidő-nyilvántartásaként a rendelkezésreállási és munkavégzési kötelezettség teljesítésének oktató általi igazolását kell tekinteni.”

A módosítás első mondata egyértelmű: a foglalkozások (tanórák) rögzítése a Krétában jelenti ezek munkaidő-nyilvántartását.
A második mondat azonban az alábbi kérdéseket veti fel:
1. Hogy igazolja az oktató, hogy rendelkezésre állt és munkát végzett, azaz mi a munkaidő-nyilvántartásának eszköze és módja? Ez hiányzik a második mondatból.
2. Nem világosak az 1. b) pont szerint „a szakmai oktatással összefüggésben elrendelhető egyéb feladatok”. A 2022 májusában kiadott IKK kézikönyv sem teszi világossá, hogy egy sor oktatói tevékenység nyilvántartását hogyan kell végezni. Pl. egy tantárgyfelosztásban finanszírozott foglalkozásként NEM szereplő, de a munkáltató által a teljesítményértékelésben is elvárt tanulók versenyre történő felkészítése vagy felzárkóztatása miért nem növeli az egyébként nyilvántartott foglalkozások tanítási időkeretét? Nem világos, hogy a tanulóit pl. versenyre kísérő oktatónak, az ez idő alatt meg nem tartott foglalkozások miért csökkentik a tanítási időkeretét, és sorolhatnánk még a példákat.
3. Nem világos, hogy az (1)  bekezdésben szereplő 10 hónapos munkaidőkeret alkalmazása jogszerű-e, melyek a munkaidőkeret nyilvántartásának szabályai és módjai.
4. Mikor minősül egy elrendelt foglalkozás vagy egyéb feladat rendkívüli munkavégzésnek?
Összességében: a szakképzésről szóló törvény és a végrehajtási rendelet a  tervezett módosításokkal együtt sem zárja ki az oktatók extrém mértékű munkaterhelését, és a munkaidő-beosztásra, valamint a munkaidőkeretre vonatkozó szabályok továbbra sem teszik egyértelműen kimutathatóvá a heti negyven órát meghaladó munkavégzést, ezáltal azok Mt. 143. §-a alapján történő díjazásának kötelezettségét.

A Civil Közoktatási Platform véleménye

A CKP, amelynek a PDSZ is tagja, szintén véleményezte az óvodainevelő-képzés bevezetését. Ez a vélemény ITT olvasható. Néhány kiemelés:

„Az 1. mellékletben szereplő óvodainevelő-szakma bevezetését messzemenően ellenezzük. 

A képzési és kimeneti követelmények ismerete nélkül nem tudjuk, hogy pontosan mire képesít majd ez a szakma. Amennyiben az óvodapedagógus munkájának segítésére, akkor egy új szakma helyett javasoljuk az oktatási szakasszisztens szakma óvodai szakasszisztens szakirányának bevezetését. Nagyon jónak tartanánk, ha ebben a szakmában lehetséges lenne okleveles technikus képesítés megszerzése, és ezzel a felsőoktatási intézmények óvodapedagógus szakján a kreditbeszámítás.

Amennyiben azonban az óvodai nevelő önálló nevelőmunkát végezhetne, és a szakma bevezetésének célja annak a lehetőségnek a biztosítása, hogy a felsőfokú végzettséggel rendelkező óvodapedagógusokat középfokú végzettségűekkel lehessen helyettesíteni, azt szakmailag nagyon károsnak tartjuk. Nem lehet fél évszázaddal visszalépni az időben. Az a középfokú képesítés, amelyik korábban elegendő lehetett, nem felel meg már a mai kor követelményeinek. Nem lehet 14-19 éves „gyerekeket” felkészíteni a családközpontú intervencióra, a szakszolgálati és egyéb szakemberekkel való együttműködésre, a „más” gyerekkel való bánásmódra, a differenciálásra, a digitális világ kihívásaira, az innovációk észrevételére és azok beépítésére a saját munkába. Az új követelmények, kompetenciák elsajátítása ma már megköveteli a felsőfokú végzettséget.

Ha lehetőség lesz a felsőfokú végzettségűek helyett középfokú végzettségűeket alkalmazni, sok fenntartó fog élni ezzel a költségkímélő megoldással. Ezt a veszélyt csak úgy lehet elkerülni, ha nem vezetik be az óvodai nevelő szakmát.

A rendelettervezet további részeiről:

Egybefüggő gyakorlatról való hiányzás

 Teljességgel érthetetlennek tartjuk, hogy a 29. § szerint a Rendelet 226. § 2. bekezdésből kimarad az alábbi kitétel: „Ha a tanuló, illetve a képzésben részt vevő személy mulasztása az e bekezdésben meghatározott mértéket eléri, és a mulasztását a következő tanév megkezdéséig pótolja, magasabb évfolyamba léphet”. 

Az egybefüggő gyakorlatról való igazolt hiányzást semmiképpen sem szabadna automatikusan évismétléssel büntetni, hiszen akár egy kitűnő, tanulmányi versenyt nyerő tanuló esetén is előfordulhat egy hét betegség a gyakorlat ideje alatt. Nemcsak hogy nem szabadna kivenni a szabályozásból a pótlás lehetőségét, hanem ezt a tanév megkezdése után is lehetővé kellene tenni, és az iskola kötelességévé kellene tenni, hogy segítsen ebben – legalábbis az igazolt hiányzás esetén.

A bekezdésből egyébként kimaradt az igazolatlan hiányzás maximálása is. Ez eddig 5 % volt, és mindenképpen pótolni kellett. Az igazolatlan és az igazolt hiányzás megkülönböztetését továbbra is indokoltnak tartanánk.

Szakmaszerzés alapfokú végzettséggel, közismereti oktatás nélkül

A rendeletmódosítás 15. §-a szerint az Szkr. 52/A. § (1) bb) ponttal bővül. Ezzel nem értünk egyet. 

A módosítás lehetővé teszi, hogy felnőttképzési jogviszonyban alapfokú iskolai végzettséggel is be lehessen kapcsolódni a kizárólag szakmai vizsgára felkészítő szakmai oktatásba, ahol a 42. § 52. bek. szerint közismereti képzés nem folyik. Ez szembe megy azzal az elvvel, amely az OKJ szakmajegyzékre és szakképesítések jegyzékére való szétválasztását eredményezte, és a törvény azon kitételével, miszerint a szakmai végzettség középfokú iskolai végzettséggel is jár.

A lehetőség meghagyása esetén a szakmai végzettséggel rendelkezők között lesznek, akik alacsonyabb, és lesznek, akik magasabb közismereti képzésben részesültek. Ez szembe megy a Szakképzés 4.0 törekvéseivel, illetve azzal a követelménnyel, hogy a szakmai képzésben szakmai végzettséggel rendelkezők megfelelő alapkompetenciákkal is rendelkeznek.
Ösztöndíjra jogosultság lerövidítése
Helytelennek tartjuk azt a 23. §-ban szereplő módosítást, hogy az ösztöndíj csak az utolsó tanítási nap hónapjáig jár, arra a hónapra vagy hónapokra pedig nem, amelyben vizsgát tesz a tanuló. Az iskolák tapasztalatai szerint sokan vannak, akik bár a végbizonyítványt megkapták, a vizsgát nem teszik le. Ez az intézkedés az ő számukat növelni fogja, hiszen van, aki ellátás híján az utolsó tanítási nap után el fog helyezkedni. Hasonló problémát jeleztünk – sajnos, eredménytelenül – a törvénymódosítás társadalmi egyeztetésénél a munkaszerződés megszűnésével kapcsolatban. Abban az esetben ez ráadásul azt is jelenti, hogy a szabadságot a tanítási időszakban kell kiadni, és szerzett jogot is sért, hiszen a megkötött munkaszerződésekre is vonatkozik. Ezt a hibát a rendeletmódosítás is megpróbálhatná korrigálni.

TOVÁBBI JAVASOLT VÁLTOZTATÁSOK

Túlzott ösztöndíjmegvonás igazolatlan hiányzás esetén

Változtatásra lenne szükség abban a szabályozásban, hogy 6 óra igazolatlan hiányzással teljes tanévre elvész az ösztöndíj. Ez a büntetés aránytalan és kontraproduktív. Aránytalan, mert hat óra, vagyis egy nap igazolatlan hiányzás akár 700.000 forintos megvonással is járhat. Kontraproduktív, mert ennek ugyan lehet visszatartó ereje, de mégis előfordulhat egy-egy nap „lógás” ilyen korú és ilyen hátterű tanulóknál, és az ösztöndíjmegvonás azzal járhat, hogy a tanévet nem fejezi be a tanuló, hiszen akármilyen erőfeszítéseket is tesz a tanév folyamán, már nem kaphat ösztöndíjat. 

Javaslatunk a büntetési időtartam csökkentése a mulasztások számával arányosan egy hónaptól egy félév időszakra, illetve valamilyen feltétel esetén a visszakapás lehetőségének a biztosítása.

Szakiskolában tanulók ösztöndíja

Üdvözöljük az előkészítő évfolyamon kapható ösztöndíj megemelését. Azonban továbbra sincs megoldva a szakiskolában tanuló gyermekek ösztöndíja, holott ők ugyanolyan részszakmát tanulnak, mint a műhelyiskolában tanulók, illetve esetlegesen olyan szakmát szereznek meg, mint a szakképző iskolákban tanulók. Ez a megkülönböztetés elfogadhatatlan.

12. évfolyamon letehető érettségi

Üdvözöljük az előrehozott érettségi lehetőségének bővítését, ami segíti azokat, akik nem szakirányban akarnak továbbtanulni, de továbbra is elfogadhatatlannak tartjuk, hogy nem lehet a 12. évfolyam után kilépni azoknak a technikumi képzésből, akik meg kívánják változtatni 14 éves kori választásukat. Mint azt korábban kifejtettük, az ő technikumban tartásuk felesleges költség az államnak és felesleges teher a tanulónak.

Az ELTE Tanító- és Óvóképző Karának vezetősége is véleményezte a tervezetet

Az ELTE illetékes karának vezetősége is véleményezte a rendelettervezetet, amelyet Facebook-posztban tettek közzé:

„Az ELTE TÓK-on úgy véljük, hogy az óvodai nevelés az egyik legfontosabb színtere az iskolára való megfelelő felkészítésnek, a képességek és készségek szakmai fejlesztésének, a gyerekek eltérő családi és társadalmi-gazdasági hátteréből fakadó hátrányok kiegyenlítésének, valamint a néphagyomány-alapok bemutatásának, a később kihívást jelentő eltérések vagy éppen a tehetségígéretek beazonosításának. Ezen vitathatatlan hatások és célok tették kötelezővé az óvodát a kormány családközpontú és családtámogató intézkedései során. Az óvodában nem „csak” megőrzés zajlik, hanem hatalmas felelősség és szakmai feladat a fizikai és érzelmi biztonság megteremtése. Ehhez elengedhetetlen a gyerekszeretet, elhivatottság, türelem, megbízhatóság mellett a komoly pedagógiai szakértelem. A szülők csak akkor tudnak hatékonyan dolgozni, termelni a munkahelyükön, ha gyermekeiket biztonságban tudják egész nap.

A gyermekek 3–6 éves kora között zajlik a szocializáció egyik kihagyhatatlan szakasza is. Éppen ezért az óvodában folyó holisztikus fejlesztés komoly felkészültségű diplomás szakembert igényel. A pedagógusoknak észre kell venniük továbbá a figyelmeztető jeleket (pl. gyermekvédelmi szempontokat), amelyek meghatározók a gyermek további fejlődése, biztonsága szempontjából, ami szintén hatalmas felelősség és szakértelmet igénylő feladat.

A fentieket szem előtt tartva elvégeztük a jelenlegi óvodapedagógus-képzés KKK EKKR- és MKKR-szintű vertikális összehasonlítását. Ezáltal egyértelműen kimutatható, hogy a képzési színvonal 6-os szinten van, sőt vannak olyan kompetenciák, amelyek túlmutatnak a kitűzött 6-os szintű tanulási eredmények indikátorain. Ezért nem értünk egyet az óvodapedagógus-képzés MKKR 5. szinten megalapítandó óvodai nevelő képzés létesítésével.

Az óvodapedagógus-képzés területén nemzetközi szinten a felsőoktatásba való beágyazás a törekvés. A magyar óvodapedagógus BA-képzés (MKKR 6. szint) mindenképpen megőrzendő és erősítendő. Európában több országban is lehetőség van mesterszintű tanulmányok (MKKR 7. szint) folytatására a BA-szintű ’Korai gyermekkor pedagógiája’ vagy az óvodapedagógusi tanulmányok folytatásaként, arra épülően. Ha a képzéseinket az európai sztenderdekhez, valamint a modern társadalmi követelményekhez szeretnénk igazítani, akkor inkább ajánljuk a mesterszintű képzés megalapítását a kora gyermekkori nevelés területén Magyarországon is, méghozzá az óvodapedagógus BA-képzésre épülően. (Példák: Ausztria: óvodapedagógusok számára: Masterstudium Elementarpädagogik , Németország: Master-Studiengang Frühpädagogik , Svájc: Master of Arts Early Childhood Studies , Egyesült Királyság: MA in Early Childhood Studies, University of Roehampton London .)

A szakmai véleményezésre bocsátott szabályozási tervezet szerint kialakítandó képzés egyrészt az átfutási ideje miatt sem jelent megoldást az óvodák munkaerő-ellátottságának megoldására, másrészt egy mai 18–19 éves fiatal nem rendelkezik a kora gyermekkori neveléshez kapcsolódó kompetenciákkal, már csak életkoránál fogva sem.

Ilyen életkori tapasztalatokkal és a nem felsőoktatási képzettséggel rendelkező nevelőkön keresztül a normál fejlődésmenetű gyermekek támogatását sem tartjuk megvalósíthatónak, nemhogy a kötelező integrációs törekvések elvárt professzionális kivitelezését. A kiemelt figyelmet igénylő gyermekekkel való bánásmód és a magas szintű differenciálási ismeretek csak megfelelő alapokra fektethetők, de ennek a képzéstervezet kompetenciahatárai gátat szabnak. Ha ezek a szakmai feltételek az óvodákban nincsenek biztosítva, akkor az iskolai nevelés és oktatás területén gyűrűznek be még nagyobb problémák, amelyek nemhogy nem szolgálják az inklúziót, hanem a társadalmi szegregációs folyamatok melegágyává is válhatnak. A 3–6 éves gyermekek nevelésére való felkészítést kizárólag az egyetemi BA-tanulmányok során látjuk biztosítottnak (180 kredit értékben).

A kormányzati honlapon található hatásvizsgálati lap szerint az intézkedés nem járul hozzá érdemben az ország versenyképességéhez, és a foglalkoztatottságot sem növeli . Az intézkedés adminisztratív terhekre gyakorolt hatásainak vizsgálata sem történt meg. A hatásvizsgálat egy munkanap alatt készült, ami rendkívül kevés egy ilyen jelentős döntés meghozatalához, amelynek beláthatatlan következményei lehetnek az intézményes gyermeknevelés területén.

Az óvodai nevelő képzési ideje – bizonyos feltételek teljesülése esetén – 2 év a linken lévő táblázat szerint .

Megítélésünk szerint átmeneti bevezetése is legfeljebb a felsőoktásban lenne elképzelhető, ahol megfelelő, az óvodapedagógiához értő felsőoktatási szakemberek oktatnak. A technikumi képzésben a megfelelő tudással és kompetenciákkal rendelkező oktatókat nem látjuk biztosítottnak.

Az Eötvös Loránd Tudományegyetem

Tanító- és Óvóképző Karának vezetősége”

Nagy Erzsébet

Nagy Erzsébet

Hasonló cikkek