Régóta jelent problémát a fiatalok Magyarországról való elvándorlása, külföldi továbbtanulása, majd ottani letelepedése, s ezt a folyamatot mind a mai napig nem sikerült megszüntetnie a kormánynak, ahogy a születések számának drasztikus csökkenését sem tudja most már jó ideje nemhogy megfordítani, de megállítani sem. Pedig próbálkozások szép számmal vannak! Csak kérdés, hogy ezek lennének-e a megfelelő intézkedések…
Miről tudtunk eddig?
Próbálják megkönnyíteni az egyetemekre való bejutást diákjainknak: az MCC Középiskolás Programját elvégző középiskolás diákok akár 70 pontot is kaphatnak az egyetemi felvételiken! Két legyet egy csapásra, ugye: káderképző és felvételikönnyítő. Önkéntes katonai szolgálattal pedig akár 64 pont is szerezhető! Ezzel szemben egy B2-es nyelvvizsgáért 28, egy C1-es nyelvvizsgáért pedig 40 többletpont adható. Vajon mekkora lesz a motiváció egy-egy idegen nyelv elsajátítására, ha a befektetett idő és energia alig térül meg olyan megmérettetések során, mint az egyetemi felvételi?! És ha nincs nyelvtudás, akkor nincs külföldre masírozás sem érettségi után… hiszen ahhoz arra is szükség lenne… Micsoda kifinomult módja ez a röghöz kötésnek!
De lépjünk eggyel tovább: hallgatónk bejut az itthoni egyetemre. Az út pedig egyáltalán nem válik simává: újabb göröngyökbe botlik. Például akkor, amikor az állami ösztöndíjas képzésre jelentkezőkkel kötendő hallgatói szerződésbe kötelezően beleírják, hogy az oklevél megszerzését követő húsz éven belül a hallgató által magyar állami ösztöndíjjal folytatott tanulmányok idejével megegyező időtartamban hazai munkaviszonyt kell fenntartani. Mit jelent ez a gyakorlatban? Ha a hallgató megszerzi állami ösztöndíjasként a diplomáját 12 félév alatt, akkor az azt követő 20 év során valamikor 12 féléven keresztül Magyarországon kell munkaviszonyt létesítenie. Tehát vagy a diplomaszerzést követően közvetlenül – amikor természetesen következne valószínűleg a családalapítás ideje, vagy ha először inkább úgy döntene, hogy külföldön próbál meg érvényesülni, akkor hiába kezdi el ott kialakítani a saját életét, előbb-utóbb haza kell jönnie 12 félévre… S mi történik, ha ezt elmulasztja? Röviden és egyszerűen, a teljesség igénye nélkül: vissza kell fizetnie a tandíj teljes mértékét – inflációval növelten.
Tételezzük fel, hogy hallgatónk úgy dönt egyetem után, hogy (még) nem megy külföldre, és itthon gondolkodik családalapításban. Az infláció és a lakáspiaci árak gondoskodnak arról, hogy önerőből biztosan ne tudjon elindulni. Az egyetlen épkézláb hitel (ha eljut odáig (immár ex)hallgatónk, mivel ezt sem a nulláról indulók számára találták ki), az a CSOK. A CSOK-kal viszont újabb nagyon komoly kitétel jár kéz a kézben: az utolsó részfolyósítástól számítva 10 éven keresztül a CSOK-kal vásárolt, bővített vagy épített ingatlanban kell életvitelszerűen élni. 10 év már több, mint valószínű arra, hogy az érintettek kialakítják saját mikrokörnyezetüket, és sokkal nehezebben mozdulnak majd utána külföldre, mint ahogy azt előtte tervezték volna.
De itt nem áll meg a történet…
Újabb csapdahelyzet került napvilágra – hála egy szemfüles szülőnek, aki érintettsége okán a külföldi egyetemek felvételi követelményeit és eljárásait bújva bukkant rá az információkra –, amivel könnyen röghöz tudják kötni a középiskolásokat.
Több szempont alapján is igen vonzó felsőoktatási továbbtanulási célponttá vált Dánia és Hollandia a magyar középiskolások számára. Leginkább – a széleskörű angol nyelvi képzéseken kívül – az anyagi vonzatok tekintetében kerültek a magyarok figyelmének középpontjába, hiszen az ottani továbbtanulás anyagi kerete még vállalható szinten van több magyar család számára is. Mivel sok magyar diák jelentkezik ezekbe az országokba, feltételezhető, hogy a hollandok és a dánok részéről már kialakult egyfajta benyomás, tapasztalat a képességeiket illetően. De lássuk, hogyan reagáltak a magyar diákok eredményeire!
DÁNIA
Az SDU (University of Southern Denmark) egy nagy egyetemnek számít, amely igen sok magyar diákot fogad. Itt a felvételi eljárás keretén belül 2 út áll a jelentkezők előtt. (Az SDU ezt kvóta1-nek és kvóta 2-nek nevezi.) Az egyik (kvóta 1) egy szinte automatikus, normál felvételi eljárás felvételi vizsga nélkül. A másik pedig azok számára biztosít 2. esélyt, akik a kvóta 1-gyel nem tudnának bejutni. Nekik már felvételi tesztet kell írniuk. És kik azok, akik a kvóta 1-gyel nem tudnak élni Magyarországról? Azok, akik szakközépiskolai bizonyítvánnyal vagy érettségi-képesítő bizonyítvánnyal rendelkeznek. Elég sokat elárul a magyar szakképzési színvonalról az, ha ilyen kritériumot állítanak fel az általa biztosított bizonyítványokkal kapcsolatban külföldi egyetemek. Ezt tovább súlyosbítja, hogy az egyetemre kvóta 2-ből csak akkor vesznek fel diákot, ha a kvóta 1-ből nem sikerült feltölteni a hallgatói helyeket. Vagyis az esély elég kis méretűvé zsugorodik innentől kezdve a szakképzésben tanuló diákok számára.
Ezen a linken lehet megbizonyosodni erről a rendszerről. A kvóta 1 leírásából tölthető le az a pdf-fájl, amely tartalmazza országonként az egyetem által elfogadott bizonyítványokat. Magyarország esetében csatoljuk a képet is:
HOLLANDIA
Lássuk, hogyan állnak hozzánk a holland egyetemek, illetve azok közül is leginkább az a kettő, amelyiknek volt szerencsénk utánajárni!
Maastricht
A maastrichti egyetemen is kikötik, hogy Magyarországról csak a gimnáziumi érettségit fogadják el. Más opció nincs.
Ezzel szemben érdemes megnézni, hogy például a francia diákok számára további lehetőségeket is adnak: azok között szakképzéses bizonyítvány is szerepel.
Tehát itt egyértelműen látszik, hogy nem a szakképzéssel magával van a gond, hanem annak – magyarországi vonatkozásában – a minőségével.
Tillburg
A tillburgi egyetem még tovább megy ebben a kérdésben: egyenesen ki is zárja a szakgimnáziumokban vagy szakközépiskolákban szerzett érettségi bizonyítványokat. Csak a gimnáziumokban letett érettségi bizonyítványt fogadja el.
És akkor vessünk egy pillantást arra, hogy mit tesz itthon a kormány mindezzel párhuzamosan! Ösztöndíjat ad a szakképzésbe jelentkezők számára. Ami önmagában persze nem lenne probléma, de ezt vajon a szakképzésen kívül miért is nem teszi? Mit ér el ezzel? Például azt, hogy többszörös túljelentkezés lesz a szakképző intézményekbe szemben a gimnáziumokkal. Idei megtörtént eset: a győri Révai Miklós Gimnáziumban nem volt akkora a túljelentkezés, mint amennyi lenni szokott, s azt a szülői információt kaptuk, hogy azért nem, mert az ösztöndíj miatt a gyerekek inkább a szakképző intézményekbe szeretnének bejutni. Miért is ne akarnának, hiszen érettségi bizonyítványt, szakmát és még ösztöndíjat is kínálnak nekik! Igen ám, csak ezek a gyerekek a szüleikkel egyetemben nincsenek tudatában annak, hogy ezzel egyidőben, a gyerekek 14 éves korában lényegében arról is döntenek akartalanul és tudattalanul, hogy külföldi felsőfokú intézménybe nagy eséllyel nem fognak tudni bejutni. Legalább is azokon a helyeken, amelyek anyagi szempontból még elérhetőek lennének a számukra. Azok a gyerekek tehát, akik képességeiknél fogva gimnáziumi tanulmányok folytatására is alkalmasak lennének, de ösztöndíjért és szakmáért cserébe szakképzésbe mennek, lényegében önként kötik röghöz magukat; a szabadságukat, a jövőjüket aprópénzre váltják; a kormány pedig egy újabb alattomos, szinte észrevehetetlen röghöz kötési eszközt vághat zsebre magának.
A PDSZ álláspontja határozottan az, hogy:
- az oktatási rendszer azonnali és teljes körű reformjára van szükség ahhoz (ld. Változást a oktatásban! 9 pontja), hogy a gyerekeink minőségi oktatásban részesülhessenek, s az oktatás tényleg be tudja tölteni esélyteremtő funkcióját;
- a diákok megfelelő neveléséhez-oktatásához szakmailag felkészült és megbecsült pedagógusokra van szükség, melyhez elengedhetetlen a bérek maradéktalan rendezése, másrészt az utánpótlás biztosítása a pálya vonzóvá tételével;
- a pedagógusok munkáját segítő NOKS helyzetét rendezni kell: a bérrendezés az ő esetükben még nem valósult meg, létszámuk csökkenése pedig lépten-nyomon érezhető és kézzelfogható. A gyerekek fejlesztéséhez munkájuk viszont nélkülözhetetlen;
- a státusztörvényt vissza kell vonni, mivel számos ponton kártékony a nevelési-oktatási folyamatra;
- a felsőoktatásban oktatók bérkorrekcióját haladéktalanul meg kell valósítani annak érdekében, hogy a kutatói pályáról való elvándorlást megállítsuk, valamint vissza kell adni a felsőoktatási intézmények autonómiáját abból a célból, hogy a szakma presztízscsökkenését megállítsuk, s mihamarabb újból növekvő pályára állítsuk;
- gyermekeink külföldre vándorlását nem a különböző röghöz kötési trükkökkel kell megpróbálni megakadályozni, hanem valódi oktatási és életfeltételeket kell biztosítani, olyan társadalmi környezetet, ahol reális és vonzó jövőképet tudnak maguknak álmodni, majd megvalósítani!
És mit tudnak tenni a hazai felsőoktatásban dolgozók?
Az ő helyzetükről az RTL Reggeli c. műsorában nyilatkozott Ferenczi Attila, a PDSZ egyik országos választmányi tagja:
https://rtl.hu/reggeli/2024/03/01/bme-elte-fizetes-oktatas-szakadat-istvan-ferenczi-attila
Annak érdekében, hogy a felsőoktatásban dolgozók érdekeinek érvényesítéséért is minél hatékonyabban tudjunk fellépni, fontos, hogy onnan is minél többen lépjetek be a PDSZ-be, s itt ne álljatok meg, hanem rögtön hozzatok is létre PDSZ-csoportokat. A belépéssel és a csoportalakítással kapcsolatban megtaláltok minden szükséges infót ezen a linken.
NE FELEDD: VELED ERŐSEBBEK VAGYUNK! VELED VAGYUNK ERŐSEK!
