Hogyan lesz a pedagógusból oktató? – avagy a pedagógia szakma degradálása

A szakképzés tervezett átalakítása pedagógusok tízezreit minősíti át „oktatóvá”, fosztja meg eddig garantált jogaiktól, de a diákok, egyéb munkakörökben dolgozók jogai is csorbulni fognak. Az érdemi előkészítés nélküli jogalkotásnak pedig az egész rendszerben súlyos következményei lesznek.

A közalkalmazotti törvény (Kjt.) hatálya alá tartozó több százezer foglalkoztatott jelenleg Magyarországon az egyetlen valóban relatíve erős jogvédelemmel és garanciákkal rendelkező foglalkoztatotti csoport.

Ha mi, „oktatók” átkerülünk a munka törvénykönyve (Mt.) hatálya alá, akkor megszűnik a kötelező állásfelajánlás rendszere, így a munkavállalóktól könnyedén megszabadulhatnak egyszerű felmondással. A felmondási idő jóval kevesebb (max. 90 nap), mint a felmentési idő (akár 60 nap+ 6 hónap is lehet). A végkielégítés legfeljebb 6 hónap, a Kjt. hatálya alatti 8 hónaphoz képest.

Megszűnik a kötelező felmentés a 40 év szolgálati időt elérő nők számára, és búcsút inthetünk a jubileumi jutalomnak is.

A munkabér az lesz, ami a munkaszerződésbe bekerül…

Van olyan, aki komolyan gondolja, hogy a felek alkupozícióban lesznek? Hogy mindenki 30%-os béremelést kap? Hogy a Kjt hatálya alóli kikerülve elhárulnak az akadályok a béremelés elől?

Csak hogy nyilvánvaló legyen: a Kjt nem akadálya annak, hogy akár a köznevelésben, akár a szakképzésben tevékenykedők magasabb illetményt, munkabért kapjanak!

Hosszú távú megoldást jelenthetne például a bérek minimálbérhez kötése is, ami megakadályozná a béremelések elinflálódását.

Következtetések

  • A szakképzésben dolgozók elveszítik a Kjt által nyújtott garanciákat, kedvezményeket, egy bizonytalan béremelés fejében. A hasonló munkakört betöltők jövedelmére vonatkozó utalás ugyanis megfoghatatlan, homályos, számtalan vitára adhat okot a későbbiekben.
  • A háromévenkénti soros előre lépések hiányában hosszú időre „bebetonozódhatnak” a keresetek, emellett az előmeneteli- és illetményrendszer hiánya óriási bérfeszültségeket generál.
  • A munkaidő-beosztás – ezen belül az ellátandó órák számának – szabályozása teljességgel hiányzik a törvényből. A törvény szélesre tárja az ajtót a „rabszolgatörvény” alkalmazásának is.

A szakképzés tervezett átalakításának romboló hatásai megjósolhatók

Pedagógusok tízezrei lesznek kitéve hivatásuk degradálásának, megalázásának, veszítik el tanult, gyakorolt és gyarapított tudásuk értelmének jelentős részét.

Az átalakítást jellemző súlyos jogi ellentmondások, hiányosságok következtében csorbulnak mind a diákok, mind a tanárok, dolgozók jogai. Az egész rendszerben pedig súlyos károkat okoz az a bizonytalanság, amelyet az érdemi szakmai előkészítés nélküli erőltetett jogalkotás von maga után.

A szakképzési törvény szakképző intézményekként a technikum és a szakképző iskola típusait nevezi meg (16.§ (1), az itt foglalkoztatottak pedig– az igazgatón és azigazgatóhelyettesen kívül – „az oktatók” [40.§ (1) bek.)].

Az „oktató” elnevezés azt sugallja, hogy a tervezet különbséget kíván tenni a pedagógus (ÉrtSz: „Neveléssel, oktatással hivatásszerűen foglalkozó személy.”) és a pusztán oktató (ÉrtSz: oktat/oktatás /oktató: szervezett formában vkit vmire tanító; ismeretek előadója stb.) között. Az előbbi hivatás, az utóbbi munka…

Úgy néz ki továbbá, hogy a 14–18 éves fiatalokat is megkülönbözteti a tervezet felfogása egymástól, mintha a köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény (Nkt.) hatálya alatt tanuló gimnazistáknak és a szakképzési törvény alá eső szakképzési intézménybelieknek más-más fejlődési szükségleteik lennének. Az előbbieket professzionális nevelők sokoldalúan segítik a tanulásban, személyiségük kibontakoztatásában, az utóbbiaknak majd átadják a meghatározott törzsanyagot…

A pedagógus és az oktató kötelességeinek összehasonlítása

Tanulságos a pedagógus kötelességei (Nkt. 62. §) és az oktató kötelességei (törvénytervezet 48.§) passzusok összehasonlítása. A szakképzési törvénytervezet szövege nyilvánvalóan „szemezget” a Nkt. szövegéből – kitörölve az irreleváns vagy feleslegesnek ítélt részeket.

Az Nkt. a pedagógus fő feladatát a nevelés és oktatás összefüggő kettősségében jelöli ki, ezen belül pedig kiemeli az előírt törzsanyag elsajátíttatásának kötelezettségét (a sajátos nevelési igényű tanulókra figyelve). A tervezetben csak az utóbbira esik hangsúly: „meghatározott törzsanyag átadása, elsajátításának ellenőrzése (a sajátos nevelési igényű tanulókra figyelve).

Míg az Nkt. szövege a modern, az egyén szükségleteinek megfelelő fejlődést segítő iskolamodell eszménye felé való haladást tükrözi, addig a szakképzési törvény az 1970-80-as években is már túlhaladott „letanító iskola” modelljére tekint vissza. Amott a pedagógus kötelessége a tanulók személyiségfejlődésének minél teljesebb segítése, itt az oktató „anyagot átad”, „ismereteket nyújt”…

Következtetések

  • Ez az iskolázási modell (a tananyagközlés, az ismeretátadás prioritásával) nem képes teljesíteni a legfőbb hivatását, a tanulók szocializációját, azaz társadalmivá tételét.
  • A tanulónak sérül a minőségi oktatáshoz való joga. Az azonos életkorú fiatalok a gimnáziumban – az Nkt. előírásaiból is következően – széleskörű fejlesztésben részesülnek, a technikumban, a törvényszöveg szerint elegendő az ismeretek közlése (szóban, írásban, kivetítve stb.) …
  • Az oktató szerepe, jelentősége szűkül, működésének hatékonysága és értelmessége kétséges. A pedagógusszakma degradálódik, a dilettantizmus az iskola falai között is teret nyer. A pedagógiai kompetenciákra a tervezet szerint nincsen is olyan nagy szükség – az ismeretközléshez tényleg minek is! –, így az ismeretközlésen túlmutató pedagógiai tevékenység – mert a szakmai hozzáértés azt mondatja, hogy kell lennie ilyennek! – jórészt az egyes oktatók hivatástudatára, elkötelezettségére, munkabírására stb. van rábízva.

Teljes bizonytalanság, avagy hogyan lesz az általános iskolásból technikus?

A 8. osztályos tanuló ágazatot választ, a sikeres alapvizsga után szakmát választ. Az iskola már a beiskolázás pillanatában tudja, hogy melyik szakmát indíthatja. De valóban biztosítva lesz-e a tanulónak az a jog, hogy a 10. évfolyam végén válasszon? A beiskolázás pillanatában érti-e a szülő, hogyan működik – elvileg – ez a struktúra?

Értheti-e egyáltalán, amikor maguk az iskolák sem tudhatják, melyek a pontos tantárgyak, azoknak mi a szakmai tartalma. Nincsenek meg a pontos kimeneti követelmények sem.

Az érettségi szabályok sincsenek hozzáigazítva a technikumi rendszerhez: 12. évfolyam végén az előrehozott közismereti érettségik lehetősége, a 13. évfolyamon teljesítendő szakmai, ill. idegen nyelvi vizsga. Nem tisztázott, hogy pontosan milyen feltételekkel tanulhat majd tovább a technikumot végzett fiatal a “szakmájában”.

Következtetések

  • A tanárok nem tudhatják pontosan, hogy ki, mit fog tanítani – nyilván azt sem, hogy kinek, hiszen most igazán nehéz prognosztizálni a 2020. szeptemberi osztályok

létszámadatait.

  • A diákok pedig nem tudhatják, hogy pontosan mit fognak tanulni, illetve megint úgy kezdik meg a képzéseket, hogy tisztázatlanok a kimeneti követelmények.

Cikkünk borítóképe

Munkásőr-parancsnokok látogatása a Timót utca 3., MÜM 2. sz. Szakmunkástanuló Intézetben, 1959. Fortepan/FSZEK gyájtemény, / Sándor György. Sándor György fotója.

Gyermekeid helyett add a pénzed az államnak!

…vagy állj ki a jogaidért és most csatlakozz hozzánk havi egy gyorséttermi menü áráért!

Ha motivált vagy, ha van energiád, ha kreatív vagy – rengeteg dolgot elérhetsz egyedül is.

Ha csatlakozol hozzánk, melléd állunk – ha elegen leszünk, nem tudnak minket lesöpörni az asztalról! Együtt erősek vagyunk! Szerezzük vissza együtt, ami jár nekünk!

Ezek a cikkek is érdekelni fognak: