A december 5-én történt késelésben nem az a legszörnyűbb, hogy olyasmi történt, ami a magyar oktatás történetében nem sokszor. Hanem az, hogy előre borítékolható volt: a tanárok ellen irányuló, növekvő verbális agressziót előbb-utóbb követni fogják a fizikai támadások is. Mindenki tudja, hogy baj van, a PDSZ októberben nyílt levelet is írt az EMMI-nek a pedagógusok biztonságáért, az oktatásért felelős vezetők mégsem tesznek semmit.
Milyen lehet diáknak vagy tanárnak lenni abban az oktatási rendszerben, ahol egy jó tanuló diák késsel támad több évtizedes tapasztalattal bíró tanárára egy tanórán? Nem, nem az ország leszakadt végein, hanem Győrben. Nem, nem egy hátrányos helyzetű, bukdácsoló gyerek, hanem olyasvalaki, aki pár napja még versenyen képviselte az iskoláját, és ért el helyezést. Nem, nem egy nevesincs, futottak még iskolában, hanem egy jó nevű szakképzési intézményben, ahol válogatott diákok tanulnak, és amely híres korszerű informatikai képzéséről.
[promo title=”egyedul”]
Nagyon sok részletet nem ismerünk a történtekkel kapcsolatban. Nem tudjuk, milyen családi közegben nőtt fel a támadó diák, nem tudjuk milyen órákat tartott a megtámadott tanárnő, nem tudjuk, pontosan milyen körülmények játszhattak közre abban, hogy ez a döbbenetes támadás megtörtént. Nagyon sok mindent nem tudunk még.
De azt biztosan tudjuk, hogy ennek a támadásnak az esélyeit csökkenteni lehetett volna. Évek óta látszik, hogy az országos szintű társadalmi problémák és frusztrációk egyre inkább begyűrűznek az iskolákba. Egymást érik a hírek a tanárokat ért verbális inzultusokról, régóta tudni lehet, hogy vannak helyek, ahol mindennaposak a tanárokat és diákokat érő megaláztatások. És azt is a saját bőrén érzi mindenki az oktatásban, hogy a feszültség, a frusztráció, a kimerültség egyre kézzel foghatóbb a diákok és a tanárok körében egyaránt.
A PDSZ október 16-án, Kásler Miklóshoz írott nyílt levelében fogalmazta meg aggályait a pedagógusok biztonságával kapcsolatban, és
konkrét cselekvési tervet, szakmai egyeztetést kért, még mielőtt valamilyen tragédia történik.
De ahogyan azt az utóbbi években megszokhattuk, nem történt semmi.
Vagyis dehogynem történt: egy 17 éves, értelmes, többre érdemes fiatal pár másodperc alatt jó eséllyel eljátszotta a jövőjét, egy tisztességesen dolgozó, megbecsült pedagógus pedig maradandó fizikai és lelki sebeket szerzett hivatása gyakorlása közben. Sokan sokfélét gondolhatunk az oktatásról, de abban mind egyetérthetünk, hogy egy ilyen támadásnak nem szabadott volna megtörténnie.
Kollégánknak mielőbbi felépülést, támadójának korrekt eljárást és szakértő segítséget kívánunk.
A kormányzati kommunikáció irányítóinak pedig egyúttal azt javasoljuk, hogy hagyjanak fel a jogszabályok betartását követelő pedagógusok ellen irányuló rágalomhadjárattal, az üres és alaptalan sorosozással, politikai célú vádaskodásaikkal!
Szűcs Tamás, a PDSZ Országos Választmányának elnöke ismét elküldte nyílt levelét az EMMI miniszterének, és egy közleményt is eljuttatott a sajtó képviselőihez:
