Sztrájkolnának a nevelésben-oktatásban dolgozók! – a PDSZ felmérésének eredményei

A PDSZ felmérte a nevelésben-oktatásban dolgozók véleményét az iskolakezdés előtt: amellett, hogy a sztrájkhajlandóság óriásit nőtt március óta, mellbevágó eredmények születtek a munkatársak lakhatási szegénységéről, leterheltségéről, nélkülözéséről. A felmérés alapján kijelenthető: így nem mehet tovább!

97.4%.

Ennyien válaszoltak igennel arra a kérdésre, hogy „Vannak-e anyagi gondjaid, megélhetési problémáid?” Ez azt jelzi, hogy

gyakorlatilag valamennyi nevelésben-oktatásban dolgozó nélkülözni kényszerül 2021 Magyarországán.

Tovább árnyalja a helyzetet, hogy arra a kérdésünkre, hogy hogyan változott a bérhelyzet, amióta a válaszadó munkába állt a nevelésben-oktatásban, mindösszesen 19.8% válaszolta, hogy bármilyen mértékben javult a bérhelyzete. Erre jellemzően az egyházi és alapítványi fenntartású munkahelyeken dolgozók válaszoltak így. Szemfelnyitogató, hogy az ő megemelt béreik sem elegendőek ahhoz, hogy ne nélkülözzenek.

A válaszadók mindössze 3.6%-a jelölte azt, hogy teljes mértékben elégedett a fizetésével (7), és csupán 8.5 százalékuk jelezte, hogy inkább elégedett vele (7, 6, 5). Ezzel szemben a válaszadók közel fele 45.2%-a) választotta az 1-es (Teljes mértékben elégedetlen vagyok) választ, és a válaszadók 85.4%-a inkább elégedetlen a bérével (1,2 és 3):

Mindez arra mutat rá, hogy a PDSZ követelése megalapozott:

bármilyen tárgyalás egyik legfőbb feltétele az azonnali, nagyarányú bérrendezés lehet csak.

2403-an válaszoltak arra kérésünkre, hogy 1-től (egyáltalán nem igaz) 7-ig (teljes mértékben igaz) értékeljék, mennyire igaz rájuk ez az állítás: „Teljesen jól kijövök a fizetésemből, nincsenek anyagi jellegű problémáim.”

A tény, hogy a válaszadók közel fele egyáltalán nem ért egyet ezzel a kijelentéssel, míg 83.6% inkább nem ért egyet vele jól mutatja, hogy milyen a bérek elfogadottsága. A válaszadók közül egyébként nagyon sokan jelezték, hogy csak azért jönnek ki a bérükből, mert házastársuk, élettársuk jó anyagi körülményeket tud teremteni a család számára.

„Így tudom folytatni ezt a költséges, de szép hobbit – ahogy a férjem nevezi a munkámat” – írta nekünk egyik válaszadónk.

Nincs mit szépíteni: megdöbbentő a szegénység az oktatásban

Ami azonban innen következik, arra még mi, a kérdéssor összeállítói sem számítottunk. A különböző kérdésekre adott válaszok alapján ugyanis

kirajzolódik egy teljesen elszegényedett, a mélyszegénység peremén élő réteg – ezek ma a nevelésben-oktatásban dolgozók Magyarországon.

Az egyik legmellbevágóbb grafikonon azt figyelhetjük meg, hogy

a válaszadók túlnyomó többsége nyilatkozik úgy, hogy nincs módja előteremteni az egészséges táplálkozáshoz szükséges összeget.

Számunkra is hihetetlenül sokan, a válaszadók 40%-a válaszolt 7-es számmal (teljes mértékben igaz) arra az állításra, hogy „Nehézséget okoz kigazdálkodnom az egészséges táplálkozáshoz szükséges költségeket.”

Erre a kérdésre normális körülmények között a túlnyomó többségnek 1-es számmal illene reagálnia (egyáltalán nem igaz), hiszen az egészséges táplálkozás biztosításához szükséges anyagiak előteremtése alapvető feltétel – bármilyen munkakörről is beszéljünk. Ehhez képest az 1-es számot csupán 1.8%, 44 válaszadó jelölte be. Ez az adat döbbenetes.

Az pedig, hogy a válaszadók 70%-a jelezte hogy rá és családjára ez az állítás valamilyen mértékben igaz, az a kormányzat megbocsáthatatlan bűne.

A fenti kérdéshez hasonlóan megdöbbentő válaszokat kaptunk arra kérdésre, hogy a gyermekneveléssel kapcsolatban felmerülő költségek kigazdálkodása milyen mértékben okoz nehézséget a gyermeket nevelő kollégák körében. 1289 válaszadó jelezte, hogy gyermeket nevel.

A gyermeket nevelők több mint fele, 54%-a válaszolta, hogy egyértelműen nehézséget okoz a gyermekneveléssel kapcsolatos költségek előteremtése,

ők választották a 7-es értéket (teljes mértékben igaz), míg 86.9% jelezte, hogy inkább igaz rá ez a megállapítás (5, 6, 7).

A fentiek ismeretében már egyáltalán nem meglepő, hogy a többségnek nehézséget okoz a ruházkodás költségeinek előteremtése is:

Egy pedagógusnak, de a nevelés-oktatás több területén dolgozó munkatársnak is alapvető fontosságú, hogy elegendő pénzt tudjon fordítani művelődésre. Ez nem csak maga miatt fontos, de azért is, hogy a munkáját a megfelelő minőségben tudja folytatni. Tudjon folyóiratokat vásárolni, múzeumba, színházba járni, stb.

Mindez tehát az oktatásirányítás – és természetesen a tanulók – alapvető érdekeként is felfogható. Lenne. Munkatársaink túlnyomó része azonban egyáltalán nem tud kulturális tevékenységekre költeni többé. Ez persze természetes: amikor már az élelmiszer, vagy épp a lakhatás (ld. lejjebb) költségeinek előteremtése is veszélyben van, logikus, hogy ez a szempont lesz a legkevésbé kiemelt: ennek megfelelően a válaszadók több mint fele (53.3%) válaszolt 7-essel (teljes mértékben igaz), míg 84% jelezte, hogy ez az állítás inkább igaz rá és körülményeire (5,6,7).

Az pedig már szinte természetes, hogy a nevelésben-oktatásban dolgozó nem, vagy nem igazán nyaral: a válaszadók 72 százalékának súlyos gondokat okoz a nyaraláshoz szükséges források előteremtése (7-es válasz), de több mint 90% nyilatkozott úgy, hogy a nyaralás inkább probléma számára (5,6,7):

Brutális lakhatási szegénység a nevelésben-oktatásban dolgozók körében

Azt eddig is tudtuk, hogy a lakhatási szegénység nagymértékben sújtja friss diplomás kollégáinkat, leginkább pedig az albérletben élőket. A felmérés alapján azonban

súlyos és általános lakhatási szegénység képe körvonalazódik a nevelésben-oktatásban dolgozók körében.

A válaszadók 38.3%-a jelezte hogy lakhatással összefüggő problémái vannak.

A részletekről tovább faggattuk azokat, akik igennel válaszoltak előző kérdésünkre.

949 válaszadó válaszolt arra a kérdésünkre, hogy értékelje 1-től 7-ig, mennyire igaz az a következő állítás: „Problémát okoz a rezsiköltségek (pl. gáz, villany, internet, telefon, stb. költségeinek) kitermelése.”

A válaszadók harmada (33.7%) a legmagasabb, 7-es számot (Teljes mértékben igaz) jelölte be és 64.3% jelezte, hogy ez az állítás valamilyen mértékben igaz az ő háztartására nézve.

A lakásproblémákkal küzdő válaszadók legnagyobb része (30.8%-a) lakáskölcsönnel terhelt ingatlanban él, nagyjából negyede (24.8%-a) albérel. Megdöbbentően magas a szívességi lakhatás aránya (19.7%). Saját, tehermentes ingatlanban a lakásproblémákkal küzdő 935 válaszadó csupán 15%-a él.

Lakáskölcsön

A lakáskölcsönből törlesztett ingatlanban élő, lakhatási problémákat jelző 293 fő túlnyomó többsége jelezte, hogy számára gondot okoz a havi kölcsöntörlesztés előteremtése: 70.8%-nak inkább problémát okoz, míg a válaszadók harmadának nagyon súlyos problémája ez (ők jelölték be a 7-es választ: teljes mértékben igaz).

Intő jel, hogy a kölcsöntörlesztő válaszadók túlnyomó többsége, 86.4%-a fontolgatja valamilyen szinten, hogy elhagyja a pályát a nyugodt kölcsöntörlesztés és a jobb megélhetés reményében:

Albérlők

Az albérlők a második legnépesebb csoport azok között, akiknek lakhatási gondjaik vannak.

Albérlő kollégáink közül 236 fő válaszolt a kérdéseinkre. Közülük a többség (106 fő) Budapesten bérel ingatlant, de látható, hogy az albérlettel kapcsolatos súlyos problémák nem kizárólag budapesti gondok: sokan jelölték ezt a lakhatási formát a lakásproblémákkal küzdők közül országosan is.

Az albérlők körében kimondottan súlyos problémát okoz az albérleti díj előteremtése.

A budapesti albérlők átlagosan 6.55 pontot adtak arra a kérdésre, (1 – egyáltalán nem igaz, 7 – teljes mértékben igaz), hogy „Az albérleti díj előteremtése és kifizetése aránytalanul nagy terhet jelent számomra”.

Ami a várakozásokat teljesen felülírja, hogy nem igaz az a feltételezés, hogy a vidéki albérlők jobban élnének – ez az érték ugyanis országosan is megdöbbentően magas lett: 6.31 pont. 

Az albérlők 96.3%-a szeretne saját tulajdonú ingatlanban élni, azonban reálisan gyakorlatilag nem látják annak esélyét, hogy ezt a fizetésükből meg tudják valaha tenni (1- egyáltalán nem lát esélyt rá, 7 – maximális esélyt lát rá):

Amin illene elgondolkodnia az oktatásirányításnak, hogy a válaszadók túlnyomó  többsége a lakhatási problémái miatt is gondol a pálya elhagyására:

Másod és harmadállások: enélkül nem menne

Annak érdekében, hogy minél pontosabb képet kapjunk a munkavállalók munkakörülményeiről, arra is rákérdeztünk, miből élnek: van-e másod, esetleg harmadállásuk?

Ez a kérdés már csak azért is rettenetesen fontos, mert a kormányzat által módszeresen eltitkolt tanárhiány amúgy is hatalmas terhet rak a munkatársak vállaira.

Elmondható, hogy ma minden második nevelésben-oktatásban dolgozó rákényszerül egy másodállásra:

Ami még megdöbbentőbb, hogy

a másodállást vállalók közel fele harmadállásra is kényszerül annak érdekében, hogy megteremtse a megélhetéshez szükséges feltételeket.

A fenti adatok valóban mellbevágók: sem a munkavállalónak, sem a munkaadónak – de a tanulóknak és a szülőknek sem érdekük, hogy a végletekig leterhelt, túlhajszolt munkavállalók dolgozzanak az intézményekben. És hogy ezt a munkavállalók nem jókedvükben teszik, arról az alábbi grafikonról lehet meggyőződni:

Azaz a válaszadók túlnyomó többsége nem tudja biztosítani a megélhetéséhez szükséges feltételeket: az állam, a munkaadó az, aki másod- és harmadállásba kényszeríti őket.

A munkavállalók nem hobbiból végzik ezt a tevékenységet, és nagyon szívesen abba is hagynák – csak a jelenlegi nyomorúságos bérek mellett ezt nem tehetik meg:

Sztrájk!

A felmérés lehetőséget adott a PDSZ-nek arra is, hogy stratégiáját a munkavállalók igényeihez igazítsa. Számos tiltakozási formára is rákérdeztünk és felmértük az azokkal kapcsolatos hajlandóságot.

Ezek közül egyet szeretnénk itt kiemelni: a nevelésben-oktatásban dolgozók körében már az év elején, márciusban elvégzett felmérésünk alkalmával is – a korábbiakhoz képest – igen magas sztrájkhajlandóságot mértünk. Akkor ezt írtuk a márciusban tapasztalt sztrájkhajlandóságról:

[frame]

Az összes válaszadó közel harmada, 29.6% választotta a hétfokozatú skálán a legmagasabb hajlandóságot jelentő, 7-es számot („Teljes mértékben nyitott vagyok rá”). Azok, akik teljesen kizárnák, hogy sztrájkoljanak, ehhez képest már határozottan kevesebben vannak – mindössze 21% választolt így.

Még érdekesebb, hogy a középértéktől, azaz a 4-es számnál (13.2% – 626 fő) magasabb értéket megadók, azaz az inkább igen, mintsem nem sztrájkolók száma 50.8%, szemben az inkább nem sztrájkolók 36%-ával.

Mindez azt jelenti, hogy a nevelésben-oktatásban dolgozók egyre nyitottabbak az önszerveződésre és akár a komolyabb érdekérvényesítő akciókra is – ezt a hangulatot elsősorban a járványkezelés alatt megtapasztalt, illetve a már létező de a helyzetnek köszönhetően felerősödött anomáliák (a 100%-os táppénzek megígérése-elvétele, a ki nem fizetett túlmunkák, a digitális munkarenddel kapcsolatos zűrzavar, az oltási prioritási listák, stb.) váltották ki.

[/frame]

Az év eleji adatokhoz képest mára hatalmasat nőtt a munkatársak sztrájkhajlandósága.

A válaszadók 50.5%-a 7-es, maximális hajlandósággal jelezte, hogy hajlandó lenne sztrájkolni. Azok aránya, akik inkább sztrájkolnának (5-ös, 6-os és 7-es válaszok összesen) most 74.4%.

A sztrájkhajlandóság hatalmas arányú növekedése igen fontos információ a PDSZ, mint szakszervezet számára. Kollégáink elszántságára jellemző, hogy a válaszadók 58.6%-a nyilatkozott úgy, hogy valószínűleg akár egy hosszabb sztrájkban is részt venne.

Ezek nagyon fontos fejlemények a nevelésben-oktatásban dolgozók mozgósíthatósága szempontjából.

A PDSZ lépni fog

A PDSZ a fenti eredményeket nagyon komolyan veszi.

Munkatársaink elszegényedését azonnal meg kell állítani, és ezért bármilyen eszközt meg kell fontolni és be kell vetni.

A kormányzattal való tárgyalgatás időszaka véleményünk szerint lejárt: vagy érdemi lépéseket várunk a munkatársaink azonnali hatályú bérrendezése, a munkakörülmények javítása érdekében, vagy mi lépünk.

Egyértelmű, hogy a támogatásunk most már megvan hozzá.

[frame]

A felmérésről

Felmérésünk keretében 2400 főt szerettünk volna megkérdezni munka- és életkörülményeiről, a tiltakozási formákról kialakított álláspontjáról. A felmérés közel 9 napja alatt végül 2525 fő adott választ kérdéseinkre.

Valamennyi megyéből érkeztek válaszok, legkevesebben Nógrád megyéből (1.4%), a legtöbben Budapestről (25.0%) válaszoltak kérdéseinkre. Igen sok relatíve pályakezdő válaszolt a kérdéssorra: a 3-5 éve a pályán lévők a válaszadók 11.5 százalékát adták, ők voltak a legnépesebb korcsoport, míg a második legnépesebb csoport a 6-8 éve pályán lévők voltak, de például a gyakornoki időszakban (0-2 éve a pályán) lévők is szép számban képviseltették magukat (7.7%).

Valamennyi intézménytípusból érkeztek válaszokat. A legtöbben természetesen az általános iskolákból (44.4%), majd a gimnáziumokból (16.8%) és az óvodákból (14.5%) válaszoltak a kérdésekre. A szakképzés részvétele is jelentős volt (7.7%).

Besorolás szerint a Pedagógus I. (51.6%), a Pedagógus II. (30.3%) kategóriákból válaszoltak legtöbben.

[/frame]

[frame]

MOST lépj be a PDSZ-be, ha nem akarod, hogy átlépjenek rajtad!

A munkavállalói jogainkat kemény harcokban tudjuk csak kiküzdeni, és kizárólag akkor, ha sokan álltok mögöttünk. Ha nem vagyunk elegen, nem lesz elegendő a fizetésünk, nem lesznek emberi munkakörülményeink – viszont lehet rettegni a munkahelyeken csöndben, behúzott farokkal.

Változást! Most!

Lépj be ma, itt:

[/frame]

Ezek a cikkek is érdekelni fognak

      

Kincse Szabolcs

Kincse Szabolcs

Hasonló cikkek

Béremelés és ki nem fizetett túlmunka – csak tagoknak

Ebben az írásunkban hozzájutsz azokhoz a tartalmakhoz, amelyeket csak tagoknak tettünk elérhetővé. Miről van benne szó? Miért jár a felmentési idejüket töltőknek is a béremelés? Hogyan tudod behajtani az elmaradt díjazást a 2023. december 31-éig végzett eseti helyettesítésért és egyéb többletmunkáért, ha közoktatásban vagy szakképzésben dolgozol? – Ezekhez adunk szerkeszthető, frissített mintadokumentumokat is. Miért jár a felmentési idejüket töltőknek is […]

Ez a cikk csak PDSZ-tagok számára érhető el. Még nem vagy tag? Lépj be!

Tovább olvasom »