Egyre rosszabbak a munkakörülmények, ezért egyre kevesebb a pedagógus. Egyre kevesebb a pedagógus, ezért egyre több az ingyenmunka. Egyre több az ingyenmunka, ezért még többen mennek el, még kevesebb a pedagógus, ezért a maradók még többet dolgoznak ingyen. A túlóraspirál alján pedig mentálisan és fizikailag tönkrement tanárok, egy összeomló közoktatás és gyermekeink tönkretett jövője vár.
A magyar közoktatás a társadalmi egyenlőtlenségek melegágya, ezt tudjuk jól. Van azonban valami, ami a fővárosi gimnáziumtól az ormánsági általános iskolán át az óvodákig mindenütt közös: az egyre fokozódó munkaerőhiány és az ebből következő egyre nagyobb kizsákmányolás, ami pont azokat zsigereli ki a végsőkig, akik évek óta a hátukon cipelik az oktatás ügyét.
Nagyvonalúan tekintsünk most el attól, mennyire inkorrekt a pedagógusok kötelező heti óraszámát 22 és 26 között meghatározni. Tekintsünk el attól, hogy a törvény eleve semmibe veszi az „egyenlő munkáért egyenlő bért” elvét, hiszen ugyanabban a besorolásban ugyanannyi pénzért még a helyettesítések nélkül is az egyik tanárnak 22 órája van hetente, egy másiknak pedig 24 vagy 26. Tekintsünk el ettől,
a közoktatás vezetői ugyanis még a saját törvényeiket sem tartják be.
A Köznevelési törvény végrehajtási rendelete szerint a közoktatási intézmények dolgozói létszámát a heti kötelező óraszámok minimumával kellene számolni, vagyis a kiindulási pont a heti 22 óra/pedagógus kellene hogy legyen. Ezzel szemben a PDSZ-hez folyamatosan érkeznek a jelzések arról, hogy a heti óraszámok feltöltése az intézményvezetők és a tankerületek irányítóinak jóindulatától vagy épp szeszélyétől függ. Akár egy tankerületen belül is előfordul, hogy az egyik intézményben 22, a másikban a 26 heti óra a kiindulási pont, még azelőtt, hogy a betöltetlen státuszok és az eseti hiányzások ügye előkerülne.
[promo title=”strucc”]
Mindezt súlyosbítja a tény, hogy folyamatosan csökken az aktív pedagógusok száma: alig vannak pályakezdők, folyamatos a pályaelhagyás, és több ezer pedagógus fog nyugdíjba menni az elkövetkező években.
Ugye mindannyian emlékszünk, hogyan kergették el a nyugdíjas korú tanárokat a pályáról pár éve, jogosan megszolgált nyugdíjuk elvételével fenyegetve őket?
Most jó esetben ugyanezeket a nyugdíjasokat visszahívják óraadónak, az általános gyakorlat azonban az, hogy a megüresedő státuszok jelentős része betöltetlen marad. Egyre több helyről érkezik olyan jelzés, hogy már meg sem hirdetik a megüresedett állásokat, hanem akár több státusznyi óraszámot is a meglévő kollégák között osztanak szét.
[frame]
Az egyik budai kerület gimnáziumában évek óta probléma a matematika, az informatika és az angol szakos kollégák hiánya, csak matematikából 2,5 státusznyi betöltetlen óra van jelenleg is, ennek ellenére az állás hivatalosan nincs meghirdetve. Ha valamelyik kolléga megbetegszik, gyakori a heti 30-32 megtartott óra pedagógusonként egy-egy érintett tárgyból. Csoda-e, ha sokan nem azért igyekeznek feljebb lépni a szakmai ranglétrán a mesterpedagógusság és a szakértőség felé, mert annyira ambiciózusak, hanem a heti óraszámkedvezmény miatt (18 óránál nem több a heti alap óraszám, és heti egy napon nincsenek az intézményben).
Egy ormánsági általános iskolából, amely több kisebb falu iskolásait, köztük sok halmozottan hátrányos helyzetű gyermeket lát el, 7-8 pedagógus megy nyugdíjba évente. Sok tanár Pécsről jár be egészen addig, amíg nem talál állást helyben. Szintén többen vannak olyanok is, akik ingáznak a falusi iskolák között, nekik nem hogy nem fizeti ki senki azt a plusz időt, amibe ez kerül, de a pár ezer forintos benzinköltségért is közelharcot vívnak, 3-4 űrlapot kitöltve minden egyes hónapban.
[/frame]
De az általános iskolákban és gimnáziumokban legalább időről időre megtörténik, hogy valamennyit kifizetnek heti 26 óra felett letanított órákból. Vagy legalábbis aláíratnak egy papírt arról, hogy majd ki fogják fizetni – ahogyan ez a fentebb említett budai gimnázium tanáraival a minap történt. Ehhez persze az kellett, hogy valakinek legyen bátorsága ezt írásban kérni közvetlenül a tankerülettől.
Arról is nagyon sok hírt kapunk, hogy
a tanév végére nem stimmelnek a számok az e-naplóban, egyértelmű, hogy utólag belenyúlnak a rendszerbe.
Ha valaki nincs résen, nem készít képernyőmentést minden egyes helyettesítési értesítésről és naplózott helyettesítésről, könnyedén azon kaphatja magát, hogy semmivel nem tudja igazolni az elvégzett túlmunkát.
Az óvodákban viszont még ennél is rosszabb a helyzet:
„Nekem mint óvodavezetőnek heti 12 kötelező órám van. Rajtam kívül még egy óvónő dolgozik az óvodánkban, ami egyetlen csoporttal működik. Rendszeresen egyedül vagyunk az átfedési időben, amikor mindkettőnknek a csoportban kéne lennie, és az összes csoportban töltendő óránk messze nem fedi le a nyitva tartási időt, amikor is egy óvónőnek lenni kell a csoportban. Összesen 44 óra állna rendelkezésre, ha nem dolgoznánk ezen felül mindenféle külön díjazás nélkül. A heti ellátandó óraszámunk napi 10 órás nyitva tartással heti 60 óra lenne, ha jogszerűen, ketten volnánk az átfedési időben a csoportban. Többször jeleztem a problémát a fenntarthatónak, de évek óta nem történt semmi. Nem hirdettek meg álláshelyet sem, így reményünk sincs arra, hogy változik a helyzet. A hiányt eseti helyettesítéssel sem lehet orvosolni jogszerűen még átmeneti időre sem, nem hogy tartósan.”
A fenti eset korántsem egyedi, a magyarországi óvodák jelentős hányada lényegében folyamatos törvényszegésben működik, és
csak az óvodapedagógusok és óvodavezetők sok ezer órányi ingyenmunkájának köszönhető, hogy gyermekeink nem maradnak ellátatlanul.
Az óvodákban uralkodó áldatlan állapotokról többet is olvashatsz:
A pedagógusok és óvodapedagógusok folyamatos kizsigerelésének eredményeképpen még többen hagyják el végleg a pályát, ami azt jelenti, hogy a maradókra még több ingyenmunka vár. A lefelé vezető túlóraspirál végén pedig nem állhat más, mint mentálisan és fizikailag tönkrement tanárok, egy összeomló közoktatás és gyermekeink tönkretett jövője.
