Felmérésünkből egyértelműen kiderül, hogy a hazai oktatási intézményekben dolgozók egyáltalán nem tudják pihenésre kihasználni évi rendes szabadságukat. Őket is végleg ellehetetlenítheti a kormány átgondolatlan katarendelete, és az energiaárak drasztikus emelése.
A kormány legutóbbi lépései, az energiaárakkal és a katával kapcsolatos döntései, súlyos csapást jelentenek az oktatásban fizetett történelmi mélyponton álló bérekből nyomorgó munkavállalókra. Ők azok, akik közül sokan katás munkavállalással próbálták kiegészíteni állami béreiket – arról korábban írtunk átfogó felmérésünk kapcsán, hogy a munkavállalók fele kényszerül másod-, vagy másod- és harmadállásra.
A téli-tavaszi munkabeszüntetések a magyar érdekvédelem történetében – de nemzetközi összehasonlításban is – példátlanul sikeresek voltak, hiszen az ágazat munkavállalóinak közel fele vett részt valamilyen formában ezekben. Ennek volt köszönhető az is, hogy a kormányzat felhagyott a probléma szőnyeg alá söprésével, kommunikációja változott, a súlyos válságtüneteket elismerte – mindeközben Brüsszelre fogja a cselekvésképtelenségét, mintha ezzel neki további felelőssége nem lenne.
Ezzel párhuzamosan ugyanakkor
egyre többször hangzik el az a kijelentés, hogy a „pedagógusok” most három hónapos fizetett nyaralásban vesznek részt – teljesen figyelmen kívül hagyva akár azt a tényt is, hogy a tanév még júniusban is tart, a munkavállalók július 4-éig dolgoznak, augusztus 22-én pedig – a legtöbben – már elkezdik a munkát.
A nyáron csak pihengető oktatási dolgozók, pedagógusok, NOKS-osok mítoszával persze már sokszor foglalkoztunk – azonban most úgy éreztük, az lenne a legegyszerűbb, ha maguk, az érdekeltek oszlatnák el ezeket a nem ritkán politikai manipulációból terjesztett valótlanságokat. Éppen ezért egy felmérést indítottunk, hogy felmérjük, vajon mi történik az oktatásban dolgozó munkavállalókkal a nyári szünetben.
A nyári szünet egy mítosz: kevesebb, mint minden ötödik oktatásban dolgozó tudja pihenéssel tölteni a nyarat
Az 1400 fő megkérdezésével készült, kimondottan széleskörű felmérés eredményei alapján kijelenthető, hogy a nyarat végigpihengető oktatási dolgozó egy mítosz – és nem csak azért, mert hét hétbe nem fér bele a sokat emlegetett, mitikus három hónap.
A megkérdezettek közül öt főből több mint négy ugyanis dolgozik a nyári szünet hetei alatt.
Ahogy számítani lehetett rá, azok közül, akik jelezték, hogy dolgoznak majd a nyáron, sokan táboroztatnak – a válaszadók több mint fele ugyanis jelezte, hogy részt vesz valamilyen táboroztatásban:
A fenti adatok azért riasztóak, mert az oktatásban dolgozó munkavállalók nem vehetik ki akármikor a szabadságaikat – év közben csak nagyon korlátozottan képesek szabadságra menni, hiszen jogszabály szabályozza számukra, hogy ezeket a szabadnapokat a szünetek, így elsősorban a nyári szünet alatt szabad kiadni számukra. Az is logikus, hogy a szabadsága alatt dolgozó munkavállaló nem tud rekreálódni, fáradtan áll majd vissza a munkába.
Sokan a táboroztatást is és a munkavállalást is kénytelenek elvállalni a nyáron, hiszen a táboroztatás után sokaknak egyből munkavégzés jön – a válaszadók negyede van ezzel így:
Táboroztatás: gyakran fizetetlen, kizsarolt kényszer
Felmérésünk részletesen foglalkozott a táboroztatás körülményeivel is. Fontos megállapítás, hogy
az intézmények, fenntartók által szervezett, vagy előnyben részesített táboroztatások esetében sok esetben zsarolással, vagy egyéb trükkökkel veszik rá a munkavállalókat, hogy ingyen, esetleg a munkavégzés mennyiségével arányban sem álló díjazásért vegyenek részt.
A fenti megállapításról elmondható, hogy rendszerszerű: a válaszadók körében kiugró az ingyenes, vagy csekély díjazásért végzett táboroztatási munka. Mindez nyilvánvalóan összefüggésben áll a kritikus alulfinanszírozottsággal, azzal, hogy a táborok szervezői számára nem áll rendelkezésre a megfelelő forrás ahhoz, hogy a jogszabályok alapján járó díjazást kifizessék.
[frame]
Ha a táboroztatásért nem hajlandó kifizetni a munkáltatód, íme, itt van néhány korábbi anyagunk, amikből részletesen tájékozódhatsz arról, mi a mozgástered, mennyi pénzt kellene neked fizetni, és hogy ezt hogyan tudod számon kérni a munkaadódon:
INDUL A NYÁRI TÁBORDÖMPING: EZEKRE FIGYELJ ODA, HA NEM AKARSZ PÉNZT VESZÍTENI!
MIRE VAGY KÖTELEZHETŐ NYÁRON, ÉS MIRE NEM?
MEGALÁZÓ: EGY HÉT TÁBOROZTATÁS PÁR EZER FORINTNYI CBA-UTALVÁNYÉRT
[/frame]
A táboroztatás vizsgálata során három kategóriát állítottunk fel: külön vizsgáltuk a fenntartók, intézmények, önkormányzatok által szervezett táborokat, az államilag finanszírozott, ám egy egyházhoz köthető magánalapítvány által végzett, gyakorlatban azonban központilag koordinált Erzsébet-táboroztatást, illetve a magán szervezésű táborokat.
A legtöbben a fenntartók, intézmények, önkormányzatok által szervezett táborozásokban vesznek részt, itt a válaszadók 61,9 százaléka jelezte a részvételét. Erzsébet-táboroztatásban vesznek részt legkevesebben, itt a válaszadók 22,1 százaléka válaszolt igennel, míg magánszervezésű táborozásokban a válaszadók 51 százaléka érdekelt.
Nyomásgyakorlás, zsarolás, parancsba adás: jogsértő módon kiadott munkából üzemel a táborok jó része
Azt, hogy a táboroztatás gyakran nem önkéntes, mindig is tudtuk, hiszen számtalan visszajelzés jutott el hozzánk ilyen ügyekben – ezért is írtuk meg a fent is idézett útmutatókat a témában. A nyomásgyakorlás elterjedtsége azonban felülmúlja a legvadabb elképzeléseket is.
Fenntartók, intézmények, önkormányzatok által szervezett táborok
A fenntartók, intézmények, önkormányzatok által szervezett táborokban 372 fő, azaz a táboroztatók 61,9%-a vesz részt. Közülük 371 fő válaszolt arra a kérdésre, hogy tapasztalt-e valamilyen nyomásgyakorlást. A válaszadók közel fele jelezte, hogy valamilyen nyomásgyakorlással bírták rá a részvételre:
Arra a kérdésre, hogy mi volt a nyomásgyakorlás, sokféle választ kaptunk. Ezek közül a leggyakoribb az volt, hogy „kötelezővé tették” a részvételt:
„Kötelező”
„Nem kérdeztek meg, „parancsba” kaptam, hogy illene csinálni.”
„Mindenkinek vállalni kell 2 hetet a nyáron!”
„Egyszerűen bejelentették a napközis tábort, azután a megkérdezésem nélkül beosztottak.„
„Kötelező, nincs más választásom”
„Semmi mellébeszélés, kötelező és kész.”
„Kijelentette az intézményvezető, hogy kötelező részt venni legalább egy napközis táborban. Nem volt választásunk, abban sem, hogy melyikbe, beosztottak minket.”
„Nem kérdezték, hogy szeretnèm-e, vállalnám-, csak besoroltak…”
„Kötelezővé tették, annyi engedmény volt, hogy megadhattam, kb. mikor ne, de a kiadott beosztásba már nem lehetett beleszólni. Pontosabban csak olyan feltételekkel, amik teljesen irracionálisak voltak, meg sem próbáltunk egyezkedni…😔”
„Beosztottak és kész.”
„kötelező volt vállalni a tábort a teljes tanári karnak nyár folyamán”
„Nem volt választási lehetőség”
„Meg sem kérdezték, hogy szeretnénk-e táboroztatni. Csak kifüggesztették a faliújságra a beosztásokat. Nem is számítottunk rá.”
„Nem volt választási lehetőségem, alá kellett írnom”
„Muszáj. Ez volt a válasz, amikor az életkoromra hivatkozva kértem, hogy ne osszanak be.”
„Minden pedagógus kollégának kötelező egy táborban való részvétel.”
„Be volt osztva mindenki, mindenkinek kötelező volt.”
„Nem volt választható, csak az időpontokat oszthattuk ki egymás között.”
„Nem volt opció a nemleges válasz, néma beleegyezéssel mindenki beírta magát a felsorolt feladatok mellé, amit vállal. (Napközis táborok)”
A „kötelező” persze nem volt mindenhol elegendő. Ahol nem működött a szigorú kijelentés, ott nem ritkán fenyegetések, burkoltan vagy közvetlenebb formában, szintén elhangzottak. Konkrét retorzióval fenyegették a munkavállalókat az „önkéntes” feladat elvállalására. Egyes helyeken az volt a megoldás, hogy értekezletet hívtak össze azért, hogy rákényszerítsék a munkavállalókat a részvételre:
„Vagy csinálod, vagy fizetés nélküli szabadság”
„”Illik” részt venni rajta”
„Lelki nyomás.”
„”Az értekezletnek addig nincsen vége, ameddig el nem vállalja valaki””
„A fenntartható elvárása a táborok szervezése”
„Elengedéssel fenyegetőztek”
„Enyhe lelki zsarolás, hogy hát ez nem így megy, a korábbi években ha voltam, akkor idén is kell, különben a diákoknak nem lesz tábora”
„Minden intézményből kell pedagógus a nyári napkozibe. Értekezletet is hívtak össze, mert nem volt minden hétre ember. Jövőre beosztás lesz, bizonyos munkakörökben kötelezővé teszik.”
„Osztályfőnöki pótlék lehet kevesebb is, ha nem vállalom.”
„Finom jelezték, hogy a feladatot el kell végezni!”
Ebben a kategóriában a munkavállalók több mint fele egyáltalán nem kapott anyagi ellentételezést a munkájáért – ez bizonyos esetekben az önkormányzati fenntartású óvodákban akár jogszerű is lehet, azonban más intézményeknél, például általános iskolák, gimnáziumok esetében már nehezen elképzelhető, hogy az ilyen eljárás jogszerű lenne (a táboroztatásért fizetendő díjazásról mindenképpen érdemes átolvasni a fent már belinkelt cikkeket).
A fenti okból arra is rászűrtünk tehát, hogy a példaként említett általános iskolák, gimnáziumok esetében nem lehet-e más az eredmény. E két intézménytípusra szűrve azonban teljesen világos a helyzet: az esetek felében a munkavállalókat zsarolással, erőszakosan ellentételezés nélküli munkára kötelezik az intézmények:
Ezek után az is érdekelt bennünket, hogy vajon azokban az intézményekben, ahol nincs anyagi ellentételezés, vajon nagyobb-e az erőszakos rábeszélés aránya. Nem meglepő módon a nyomásgyakorlás szintje csökken ott, ahol van anyagi ellentételezés – de még így is elfogadhatatlan szinten áll be:
Az sem mellékes kérdés, hogy hány napot szánnak a munkavállalók a rendelkezésükre álló hét hétből erre a tevékenységre. A 371 fő, akik intézmények, fenntartók és önkormányzatok által szervezett táboroztatásban vesznek részt átlagosan két hetet töltenek el a táborokban: 9,458 napot.
Fontos megjegyezni, hogy sok esetben a táboroztatás napjaiban egyáltalán nem merül ki a táboroztatással töltött munkaidő (lásd az alábbi keretes írást).
[frame]
Mennyi az annyi? Mit jelent öt nap táboroztatás? Egy válaszadó megjegyzése…
„/…/ Az 5 nap táboroztatás nem 5 nap. Hiszen programtervet kell írni, vállalkozókkal tárgyalni, árajánlatot kérni, megrendelőt írni, költségvetést készíteni, beszerezni az eszközöket, szülői engedélyeket, nyilatkozatokat, számlákat, pénzügyi beszámolót készíteni, szakmai beszámolót készíteni. Küzdeni a gyerekkel, szülővel, hogy jöjjön, hiszen érte, neki csinálják az egészet. Összességében legalább 10 plusz munkanapot lehet számolni.„
[/frame]
Erzsébet-táboroztatás
Az Erzsébet-táborokban a fentiekhez képest kevesebben, csupán a táboroztatást vállalók 22,1 százaléka, 132 fő vesz részt. Itt valamivel többen jelölték az anyagi ellentételezést – 56% – aminek egyik oka, hogy a felajánlott CBA-utalványokat sokan anyagi ellentételezésnek tudták be.
Ami kimondottan meglepő, hogy ennél a táboroztatástípusnál is igen jelentős a munkavállalókra gyakorolt nyomás annak érdekében, hogy szabadidejüket erre áldozzák:
Arra a kérdésre, hogy milyen nyomást tapasztaltak a kollégák, itt is megjelenik az az érv, hogy a táboroztatás „kötelező”: az Erzsébet-táborokra történő munkaerő-toborzás nagyjából hasonlóan néz ki az előző kategóriához:
„Kötelező volt vállalni a szabadság alatt 1 hetet”
„Kötelezően 4 hét táborra kell pályáznunk.Nem szervezhetünk mást,csak ezt a típust.”
„Kötelező mindenkinek egy hetet táboroztatni.”
„Kötelező.”
„Nyomatékosan megkértek.”
„Nem kérdezték meg, hogy szeretnék-e táboroztatni csak beosztottak.”
„Erős szóbeli nyomás, beosztás napi feladatokra kérdezés nélkül. A szülők is elvárják.”
Az Erzsébet-táboroztatók átlagosan 6,99 napot, azaz hét napot táboroztatnak. A válaszadók közel fele nem kap anyagi ellentételezést a munkájáért:
Magán táboroztatás
Magánszervezésű táborban 304 fő vesz részt, ami a táboroztató válaszadók 51 százaléka. Nem meglepő módon ennél a tábortípusnál a legnagyobb az anyagi ellentételezés aránya:
Ahogy arra számítani lehetett, a magánszervezésű táboroztatás szervezése során gyakorolták a legkevesebb nyomást a munkavállalókra annak érdekében, hogy részt vegyenek a táboroztatásban:
Ezzel együtt azt is meg kell állapítani, hogy a 11% így is elfogadhatatlanul magas arány. A nyomásgyakorlás egy része hasonló az előzőekben is bemutatott módszerrel („kötelező és kész”, „Kötelező táboroztatni”, „Kötelező tábort szervezni”), ugyan láthatóan többségben voltak a finomabb megoldások („javaslom” „ajánlom”).
„Ha nem teszik, el lehet menni”
„Meg kell oldanunk a gyerekek elhelyezését, nincs családom, ezért rám gondolt, és ebből kifolyólag „van időm a szervezésre, kivitelezésre, úgyis szükségem van pénzre, mert közalkalmazotti szálláson élek 25 éve, és szeretnék már saját otthonra szert tenni.””
„Szóbeli felkérést kaptam, azt mondták, hogy ha én nem csinálom akkor nem lesz tábor”
A magán szervezésű táboroztatásban részt vállalók átlagosan 10,2 napot töltenek ezzel a tevékenységgel a nyári szünet alatt.
Felmérésünkből egyértelműen kiderül, hogy a súlyosan forráshiányos, táborszervezéssel megbízott intézmények, fenntartók, önkormányzatok gyakran jogszabályellenesen várnak el ingyenes munkavégzést a munkavállalóktól. Az amúgy is túlterhelt, kimerült munkavállalókat pedig nyomásgyakorlással próbálják rákényszeríteni a nyári ingyenmunkára.
A kormányzati elvárások nincsenek összhangban a biztosított forrásokkal: a rendszerben nem állnak rendelkezésre a feltételek, erőforrások ahhoz, hogy a gazdaság működtetése szempontjából a kormányzat által kiemelkedően fontosnak tartott nyári táborozást jog- és célszerűen, szakmailag megnyugtató színvonalon kivitelezni lehessen. Ezt a fenntartókra, intézményekre gyakorolt nyomással próbálja kompenzálni az oktatási kormányzat. Ezek a szereplők pedig a gyengébb ellenállás irányába mozogva a kiszolgáltatott, a tanév folyamán kikényszerített magas óraszámokban, mindennapos ingyenmunkában, helyettesítésekben kimerült munkavállalókra helyeznek nyomást: most az ő nyári ingyenmunkájukkal igyekeznek megfelelni a lehetetlen központi elvárásoknak.
Fontos megemlíteni, hogy ebben a – megfélemlítést is rendszerszinten eszközként alkalmazó – dinamikában óhatatlanul szűkül a szakmai szempontok tere is: az erőforráshiányosan kivitelezett rendezvények, táborok megnövekedett szakmai kockázatát szintén a munkavállalókra hárítja az oktatásirányítás.
Ebben a helyzetben kiemelkedően fontos, hogy a munkavállalók tisztában legyenek a jogszabályban rögzített jogaikkal és lehetőségeikkel (ld. a fenti keretesben található három cikket).
Munka, munka, munka: a nyári szünet nem a dolgozóké
Korábban már felmértük, hogy az oktatásban dolgozók körében riasztóan magas a másod- és harmadállást vállalni kényszerülők aránya (ebben a felmérésben világítottunk rá arra is, hogy az oktatásban dolgozók elszegényedése nem politikai fordulat, hanem számszerűsíthető tény). Mostani felmérésünkben arra is választ kerestünk, hogy – a táboroztatáson túl – kénytelenek-e a nyáron munkát végezni az oktatásban dolgozók.
Első kérdésünk tehát azt célozta, hogy felmérjük, vajon az 1400 válaszadó közül hányan végeznek majd fizetett vagy önkéntes munkát a nyáron.
A fenti diagramból egyértelmű, hogy a munkavállalók több, mint kétharmada fog további munkát vállalni – ahogy pedig fent láttuk, a nyári munkát vállalók egy jelentős része táboroztat is a nyáron.
Az is kiderült, hogy a kollégák nem csak egyfajta munkát végeznek a nyáron: sokan vállalnak többféle munkát is. Az elvállalt feladatok közül természetesen kiemelkednek a korrepetálás, felkészítés, illetve a más oktatással összefüggő tevékenységek (32,8% és 33,1%). Fizetett fizikai munkát 27,2% vállal, fizetett szellemi munkát 21,2%.
Lényeges elem, hogy kollégáink körében a problémák ellenére is magas a társadalom iránt érzett felelősség, hiszen az erre a kérdésre válaszoló 786 fő 21 százaléka jelezte, hogy önkéntes, fizetetlen munkát is vállal a nyáron.
A fenti kérdés alatt lehetőséget biztosítottunk arra is, hogy a kollégák kifejtsék, mivel foglalkoznak pontosan. Cikkünk keretei szűkösek ahhoz, hogy valamennyi választ felsoroljuk. Elmondható ugyanakkor, hogy a korrepetálástól a mezőgazdasági idénymunkán át a programozásig a lehető legszélesebb a paletta. Népszerűek a vendéglátással kapcsolatos tevékenységek, a bolti és egyéb eladói munkák, a konyhai kisegítés, a cukrászdai feladatok. A gyermekmegőrzés különböző formái is elterjedtek. A válaszadók közül igen sokan jelezték, hogy plazmaadással kívánják kipótolni a fizetésüket.
Arra a kérdésünkre, hogy előreláthatólag hány napot töltesz majd munkavégzéssel a nyári szünetben, összesen 752 fő válaszolt. A válaszadók átlagosan 25,6 napot töltenek munkavégzéssel – ez valamivel több, mint öt heti munkavégzés. Ez az adat, továbbá a táborozással töltött idő együttesen arra utal, hogy
az oktatásban dolgozók túlnyomó része nem tud pihenni a szabadsága alatt. Sokszor kényszerűen, ingyenesen táboroztatnak, majd idénymunkával töltik a nyári hónapokat.
„Mi indokolja, hogy munkát végezz a nyáron?”
A fenti kérdésre adott válaszok túlnyomó része a pénzről, helyesebben annak hiányáról szól:
„Kevés fizetés, nincs félretett pénz nyaralásra, költözés”
„Mert nem jövök ki a fizetésemből.”
„Megélhetési gondok.”
„A fizetésem a létminimumra elég.”
„Kevés a fizetés a főállásban, egész nyárra nem elég a szabadság”
„A borzalmasan kevés oktatói fizetés”
„Berkiegészites”
„Mit kezdenék a pedagógusfizetésből? Éhenhalni sok, élni kevés.”
„Alacsony bér”
„A fizetésem nem fedezi a kiadásaimat”
„Folyamatos megélhetési gondok”
„Anyagi rászorultságom miatt”
…és így tovább. Sok esetben mutatnak rá a válaszok arra, hogy az oktatási pálya milyen sajátos kihívásokkal jár bizonyos élethelyzetekben:
„Babát várok és a szabadságom októberben szeretném kivenni. Nem engedhetem meg, hogy egész nyáron táppénzen legyek (veszélyeztetett terhes kismama vagyok)” – írja egy pedagógiai szakszolgálati munkatárs, akinek nincs választása, kénytelen a nyarat munkával tölteni. „
„Szükséges a nagyobb volumenű kiadásokhoz pl.: gyermekeim iskolakezdése, vagy a lakásunkban szükséges javítási/karbantartási feladatokhoz” – ezt már egy nyáron felszolgálással foglalkozó általános iskolai pedagógus írja.
„Kevés a tanári fizetés, egyedülálló vagyok és el kell tartanom magam, plusz még a hitelem is fizetnem kell. A tanári fizetésem nem elég egy teljes hónapra” – írja az a 40 év alatti kolléga, aki tanév közben Pedagógus I. besorolással egy általános iskolában tanít, a nyáron pedig egy fröccsöntő üzem betanított munkása.
Egy budapesti, a 40-49 éves korcsoportba tartozó mesterpedagógus így ír: „Szeretnék végre saját otthont venni, mert 25 éve élek 12 nm- es szobában pedagógus szálláson, amely életem minden pedagógiai eszközével, szakkönyvekkel van tele. Talpalattnyi helyem sincs.(Szüleim, majd testvéremet a gyermekével segítettem lakáshoz először.) Egyedül, segítség nélkül még 47 évesen sem lehet egy önálló lakásra félre tenni, akkor sem, ha nem iszom, nem dohányzom, nem kávézok, nem nyaralok, de minden eszközt, tudást megveszek ahhoz, hogy csodákat tehessek a gyerekekkel a csoportomban, a táboromban… A képzések is nagyon sokba kerülnek. Hallottam, hogy van ahol kifizetik. Valahogy nekem egyik munkahelyem sem támogatta a továbbképzéseimet. Az eszközöket is többnyire saját magam teremtem elő, magam vásárolom…„
Sokan az év közben egyre halmozódó adósságaikat próbálják a nyári hónapok segítségével leküzdeni. „Hogy kifizessem a felgyülemlett számlákat, hiteltörlesztőt” – írja nekünk egy művészeti iskola 30-39 éve közötti, mezőgazdasági idénymunkával, búzaidegeneléssel foglalkozó munkatársa.
A családi kötelezettségek is nyomasztóan terhelik az oktatásban dolgozókat, sokan ezért kénytelenek munkával tölteni a szabadság napjait:
„Mert a keresetem nem elég idős, ágyban fekvő családtagom ellátására és ápolási költségeire, valamint az albérletet is fizetni kell. Így a nyáron marad kb 2 hetem, amin pedig már a felkészülést végzem. Ha a bérem nem lenne ennyire alacsony, nem kellene minden nyarat majdnem végig dolgoznom. 2010 óta vagyok a pályán, azóta minden nyarat majdnem végig nyomtam, nyaralni nem voltam. Óriási dilemma a jövő, mert a munkámért oda vagyok, viszont -foleg jelen gazdasági helyzetben- már lassan alig jövök ki plusszal együtt…
Anyukám 3 éves korom óta rokkant nyugdíjas, mi családunk 2 szereplős. Így baromira nehéz mindent kigazdálkodni. Ha tehetném, elég lenne 2 hét kb a nyári munkából, de egyelőre 2 hét a szabad.” – írja egy budapesti, 30-39 év közötti általános iskolai pedagógus, aki a nyáron különböző táborokat vállal.
A 40-49 év közötti budapesti általános iskolai pedagógus is hasonló kötelezettségek miatt kénytelen egész nyáron oktatással összefüggő tevékenységet, napközis munkákat vállalni: „Napi gondot okoz a 225000.-os fizetés, [ebből] eltartani a kislányomat, és évek óta csak így tudom elvinni, egy maximum 4 napos wellness-nyaralásra. Máshogy sohasem tudnék kifizetni egy nyaralást, illetve az ő sportolásához, továbblépéséhez szükséges edzőtábort sem.„
Szintén mezőgazdasági idénymunkából próbál extra bevételhez jutni az a 40-49 év közötti Békés megyei gyógypedagógiai, konduktív pedagógiai intézményben dolgozó pedagógus, aki így fogalmazott: „Egyedül nevelem a gyermekeimet, kevés a fizetés a megélhetéshez„.
Nem csak a pénz, a pihenés sem sok
A felmérés végén valamennyi olyan válaszadót megkértünk rá, hogy adja meg, előreláthatólag hány napot tud pihenéssel tölteni, akik úgy nyilatkoztak, hogy táboroztatnak és/vagy dolgoznak. A két csoportból 1100 választ kaptunk a kérdésünkre.
A válaszadók átlagosan mindössze 16,04 napnyi pihenésre számítanak a nyáron.
Nem meglepő, hogy a válaszadók egy része azért is táboroztat, sokszor ingyen, mivel egyébként nem jutna el nyaralni: „Hosszú ideje minden évben megyek, mert máshova úgysem jutok el nyaralni.” Ugyanakkor többen írják, hogy már nem hajlandóak részt venni a táboroztatásban: „Két éve nem táboroztatok. Megterhelő és nagy felelősség volt, míg csináltam. A foglalkozásokhoz nekem kellett biztosítani az alapanyagot, mert csak a tábor végére érkezett az meg. Ehhez képest nevetséges díjazásban részesültünk. A táboroztatásnak is minőségnek kellene lenni!„
Felmérésünkből kiderül, hogy az oktatásban dolgozók túlnyomó része nem engedheti meg magának akár az otthoni pihenést sem. Bizonyos élethelyzetekben pedig nem kérdés, hogy folyamatosan kell munkát vállalni a megélhetés, a családtagok szükségleteinek biztosítása érdekében: év közben a másod- és harmadállásokban, nyáron az idénymunkákban.
A kialakult helyzetben a munkavállalóknak nem jut idejük a rekreálódásra. A tanév során tapasztalt elvárt túlmunka, majd a nyári táboroztatások, továbbá a nyári munkavégzés mellett nem marad idő a feltöltődésre.
Ezek a jelenségek nagymértékben hozzájárulnak az oktatás egyre mélyülő válságához.
Elfogadhatatlan, hogy a munkavállalók héthetes pihenésre szánt idejéből alig néhány napot tudjanak pihenéssel tölteni. Elfogadhatatlan a munkavállalók kiszipolyozása, a nyári ingyenmunka rendszere.
[frame]
Hogyan készült?
A mintavételt június 28 és július 11 között végeztük a Ne dolgozz ingyen! oldalán keresztül. Célunk 1100 reakció begyűjtése volt, ezt némiképp felülteljesítettük, végül kereken 1400 választ gyűjtöttünk.
A mintában enyhén felülreprezentálódtak az általános iskolai munkavállalók, alulreprezentáltak a a felsőoktatási dolgozók – ez azonban érthető, hiszen a felmérés kimondottan nem a felsőoktatás problémáival foglalkozik, illetve a problémakör jellemzően a klasszikus közoktatással (ideértve most a szakképzést is) kapcsolatos. Ezzel együtt azonban valamennyi megyéből és intézménytípusból értékelhető mennyiségű választ kaptunk – azaz intézménytípusok szempontjából kimondottan sikeresnek tekinthető a felmérésünk:
A korcsoportok megoszlása az ágazat jól ismert, riasztó demográfiai katasztrófájára mutat rá. A kérdésre válaszolók demográfiai megoszlása ugyanis így nézett ki:
A válaszadók földrajzi megoszlása szintén jól tükrözte az intézmények országos számát. A legtöbben Budapestről (25,4%) és Pest megyéből (14,5%) válaszoltak a kérdésekre, míg legkevesebben Nógrád megyéből (1,3%) töltötték ki a kérdőívet.
[/frame]
Miben segítheted te is a sztrájkolókat?
1 Oktatásban dolgozók, szülők, diákok, és minden jóérzésű ember: írjuk alá és osszuk meg az aHangon indított petíciót!
2 Oktatásban dolgozók: csatlakozzunk a sztrájk-riadólánchoz! Ezen keresztül értesülhetünk a legfrissebb információkról, amikor éppen időszerűekké válnak. Nem gyakran spammelünk, a legfontosabb tudnivalókat kapod meg, hírlevél formájában:
3 Csatlakozzunk a PDSZ-hez: ez a lépés segít bennünket abban, hogy tovább tudjuk finanszírozni a kampányokat, segítsük a kollégákat jogsegéllyel, stb. Bárki lehet tag, nem elvárás, hogy aktív oktatásban dolgozók legyünk:
4 Osszunk meg minden információt, amit a PDSZ és a Ne dolgozz ingyen! oldalain látunk! Az információk terjesztése nagyban hozzájárul ahhoz, hogy küzdjünk a kormány dezinformációs kampányai ellen.
5 Ti is küldjetek fotókat, csoport- és egyéni képeket, támogató akciókat, egyéb kreatív támogató ötleteket a Nedolgozz vagy a PDSZ Facebook-oldalára, vagy a [email protected] címre! A most futó akciónkban arra vagyunk kíváncsiak, hányan tartoznak a különböző korosztályokba a munkaközösségekben: itt olvashatod el a részleteket.
6 Pénzbeli adománnyal átutalással, a közlemény rovatban a “Támogatás” feltüntetésével vagy a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete számlaszámán: 11713005-20411756-00000000 (itt a sztrájkszervezéssel, a sztrájkolók támogatásával, kampányokkal, rendezvényekkel kapcsolatos bokros kiadásokat lehet támogatni), a sztrájkolókon kívül a polgári engedetlenségben résztvevők támogatására is, valamint az alapítvány közoktatási céljainak (http://pdsz.hu/pdsz/alapitvany) megvalósulására az Oktatással a Demokráciáért Alapítvány számlaszámán: 11707000-22230573-00000000 lehet támogatást küldeni.
